Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

I. Mohács után „1526-ban hadak tanyája lett a déli Bácskaság." — írja Érdújhelyi Menyhért.

1 Maga a bácskai főispán, Frangepán Ferenc kalocsai érsek (1530—43) is székhelye elhagyására kényszerült. A civil menekülők és az otthonmaradók közül egyaránt sok ezer rabot ejtett a török, még többet megölt. Csetri Károly óvatos becslése szerint a Duna—Tisza közén — beleértve Pest vármegyét is — 400 000 ember pusztult el a török által.

2 Verancsics Antal 1533-ban Konstantinápolyba utazva errefelé járt: végighajózott a Dunán, de közbe ki-kiszállt körülnézni, — ezt írja: „Jó Isten! Mily szomorú képet mutatott az egykor legjobb és legtermékenyebb föld mily elhagyatott itt minden, mennyi vad tanyáz a szántóföldeken és szőlőkben, mily ritka mindenfelé a földműves, ritka az állat, csak a pusztaság végtelen. Kormányosunk egy szerb ember mesélte, hogy egykor, midőn hazánk még épségben állott, itt egy községben több lakos volt, mint amennyit most harmincban is alig lehet találni. Mit szóljak a földig rombolt városokról, amelyeknek immár neve is elenyészett?"

3 Az 1542-ben bevezetett török közigazgatási rendszer Bácskát a budai és szegedi szandzsák között osztotta meg. A dézsmajegyzékek szerint a helységek száma 2—300 között változott, s lakói a töröknek, s régi földesurainak egyaránt adózott. A kalocsai érsek járandóságát a füleki kapitányok szedték be. S ez így ment több mint 100 évig. Az 1683-ban megindult felszabadító harcok kapcsán a megyei vezetőség Ráday Gáspárt és néhány társát a vidék felmérésére küldte. A helyszíni szemle eredményeiről a megyei jegyzőkönyv annyit közöl, hogy a helységek nagy része romokban hever, a lakosság éhség, kard és betegség által pusztult vagy menekült. Ráday jelentése a megye „szegény lakosainak utolsó pusztulásra közelgő, keserves állapotjukat" emlegeti, „akik az éhség, szorongató ínségh elviselhetetlen nyomorúságh szenvedései" között élnek, de jobban szeretnének meghalni. 1686. szeptember 2-án felszabadult Buda, s még az évben Kalocsa is. A megyei közigazgatás újjászervezését — vagy legalább annak kezdetét — jelezte, hogy I. Lipót 1698. október 16-án Széchenyi Pál kalocsai érseket (1696—1710), Rákóczi Ferenc későbbi követét Bács vármegye főispánjává nevezte ki. A kinevezést tartalmazó diploma egyúttal a megye újraalapításá1 Érdúhelyi Menyhért: A kalocsai érsekség a rennaisance korában. Zombor, 1899. 27. oldal. 2 Csetri Károly: Bácska lakossága a legrégibb időktől a XIX. század végéig. Budapest, 1936. 10. oldal. 3 Verancsics Antal: Összes munkái Pest, 1857. II. kötet, 25. oldal.