Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

A kibontakozódé) belső válságot, a fokozódó elszegényedést ez a folyamat kétségtelenül felgyorsította. Mindezek ellenére az állattartás, illetve az állati eredetű termékek voltak azok, amelyek révén Kecskemét leginkább be tudott kapcsolódni egy szélesebb körű árucserébe. Ezek az áruk voltak azok, amelyek a legjelentősebb pénzbeli bevételt biztosították a lakosság számára. Igaz ugyan, hogy a közvetítő kereskedelem révén ennek a termelési ágnak a haszna a korábbi századokhoz képest számottevően csökkent, de még mindig a legmegbízhatóbb jövedelmi forrásnak számított egy jelentős társadalmi réteg számára. A gazdasági élet fejlődésén belül a legegyértelműbben előremutató fejlődés talán a kézművesség terén észlelhető. Az árutermelésre berendezkedett mezővároson belül egyre szélesebb körű, és egyre differenciáltabb szolgáltatásokra nyílt igény. Ezt a több tucatnyi mesterséget űző, közel félezer kézműves az országos átlagnak megfelelően, sőt néhány területen e felett biztosítani tudta. A XVIII. századi kézművesség is mindvégig megmaradt a szolgáltatás keretei között, tömeges termelésről semmiképpen sem szólhatunk. Mégcsak olyan áruféleség sem készült a város falai között, amelyek legalább a környéken egyértelmű hírnevet szereztek volna számára. A piacra történő termelés elenyésző maradt, és mennyisége nem nőtt olyan szintre, amely a város gazdasági arculatát akár részlegesen is meghatározhatta volna. A város földrajzi fekvése, gyenge kézműipara miatt csekély mértékben és szűk körben tudott kereskedelmi centrummá válni. Vásáraira mindenekelőtt élő állatokat hajtottak fel, és a lakosság is elsődlegesen állatait, illetve állati eredetű termékeit tudta a kereskedelemnek felkínálni. Évtizedeken át az egyik legjövedelmezőbb tevékenység még mindig az állatokkal való kupeckodás, kisebb-nagyobb arányú kereskedés volt. A hetvenes évektől ezek száma minimálisra apadt. Ellentétben a kézművességgel, a városban önálló kereskedőréteg nem alakult ki, a kupecek, állatkereskedők maguk is gazdálkodók voltak. A tényleges kereskedelem a görögök, illetve részben a házaló, vagy ideiglenes letelepedési engedélyhez jutott zsidók kezében volt. Éppen ezért a kereskedelmi tőke haszna nem maradt a városban. A bővített újratermelés feltételei az egész századon át szűk körre szorultak. A közterhek és a földesurak számára történő szolgáltatások évről évre hatalmas összegeket szivattyúztak ki a város gazdasági-pénzügyi készleteiből. Mivel a földesurak nem helyben laktak, a helyi építkezéshez, a kulturális és szociális fejlődéshez sem közvetve, sem közvetlenül nem járultak hozzá. Sem a helyi ipar, sem a helyi szellemi-kulturális igények formálódását nem befolyásolták. Mivel Kecskemét nem volt egyházi vagy közigazgatási központ, nem jöttek létre az országos centrumokkal, külföldi településekkel, intézményekkel olyan tartós kapcsolatai, amelyek az anyagi, illetve a szellemi kultúra terén az országos vagy a nemzetközi folyamatokba akár csak áttételesen,