Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780
vagy megkésett formában is bekapcsolhatták volna. Lényegében az országon belül is a periférián maradt. Egészében azt fogalmazhatjuk meg, hogy a késői feudalizmus viszonyai között a Homokhátságon, és ezen belül Kecskeméten a század elején valamelyest bővülő lehetőségek lényegében kimerültek. A század első felében érezhető, mindenekelőtt a mennyiségi fejlődés kifulladt, a válság tünetei egyre több területen jelentkeztek. Nem kevésbé ellentmondásos a város társadalmi fejlődése ezekben az évtizedekben. A lakosság lélekszáma az 1739-es pestis után nagyobb zökkenők nélkül és csaknem folyamatosan gyarapodott. Kecskemét a nyolcvanas években nemcsak az ország legnagyobb mezővárosa, hanem Pest, Debrecen és Pozsony után a legnépesebb települése is volt. A társadalmi rétegződése érdemben nem változott. A városban feudális kizsákmányoló osztály nem voltjelen, hisz a város földesurai sohasem laktak itt. A beköltözött nemesek és az armális nemesek száma viszonylag csekély, bár a XVIII. században elég gyorsan nőtt. A feudális állam megszilárdulása révén szükségszerűen belső ellentét alakult ki a nemesek és a város civis lakossága között a nemesi kiváltságok érvényesítése, illetve annak figyelmen kívül hagyása körül. A kiváltságok érvényesítésének reményében egyre több család kívánta, hogy nemességét elismerjék. A hosszan elnyúló harc a század végéig nem hozott eredményt a polgárosodásban érdekelt cívisek számára, bár a nemesek sem érték el kívánt céljaikat. 72 Kecskemétnek, mint mezővárosnak a társadalma a XVIII. század végén is alapvetően agrárjellegű maradt. A lakosságon belül gyakorlatilag két nagy réteget különböztettek meg: a gazdákat és a zselléreket. A meghatározó különbség a saját ház birtoklásának ténye, vagy hiánya volt. Lényegében csak vagyoni különbségeket ismertek el a hivatalos adólajstromok összeállítása során is. A nemesek munkaképes családtagjaira és minden számottevő vagyonára éppoly formában és mértékben vetették ki az adót mint a nem nemes gazdákra, vagy akár a zsellérekre. Az agrártevékenységtől elszakadt, vagy nem kizárólag mezőgazdasági tevékenységet űzők száma még a század végén is viszonylag csekély maradt. A XXVIII. és a XXIX. táblázat adatai alapján az adózásra kötelezettek 88,3 %-a közvetlenül a mezőgazdasággal foglalkozott, és mindössze 11,7%-uk volt az, amely teljesen, vagy részlegesen eltávolodott a mezőgazdasági tevékenységtől. Ezen az arányon alig változtat az is, hogy a város alkalmazásában lévőket, akik részben bérből és fizetésből éltek, ide számítjuk. Az 1790ben 110 főt kitevő alkalmazottak közül nem egészen 20 családfő volt az, aki hivatalnoknak, vagy gazdasági vezetőnek minősült. A többi mesterember (8 72 Révész: i.m.
