Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

Zsellér Gazda Megnevezés nincs törpetörpekisközépnagyÖsszesen telén gazda gazda gazd î gazda gazda ötvös 2 1 3 paplanos 1 6 2 9 patikus 1 1 pintér 2 1 1 1 5 puskaműves 1 1 rézműves 1 1 rostakészítő 1 1 süveges 1 2 3 szabó 8 1 10 15 3 37 szappanos 1 1 1 8 1 2 14 szíjgyártó 2 1 5 3 1 12 szűcs 1 1 7 10 1 2 22 szűrszabó 1 2 l 1 5 takács 4 2 26 17 49 tapasztó 1 1 tímár 1 1 vadász 1 1 varga 2 1 9 5 17 vásznas 1 1 összesen 71 29 187 124 15 7 433 igazán iparosnak: pl.: a tapasztó, vásznas, vadász stb. Ugyanakkor több mesterség változatlanul igen népes. Tizenegy-húsz iparos dolgozott a gombkötőknél, a lakatosok, a molnárok, a szappanosok, a szíjgyártók és a vargák között. Még nagyobb számban (21-30) mestert vettek nyilvántartásba az asztalosok, a sokirányú munkát végző faragók, kovácsok és szűcsök közül. A legnépesebbek a szabók (37 mester), a takácsok (49 mester) és a csizmadiák (78 mester) voltak. Az egyes rétegeken belül jelentős átrendeződés ment végbe a mesterségeken belül. Már az is feltétlenül kiemelésre kívánkozik, hogy a zsellérek aránya a korábbi 8,3 %-ról 23,1 %-ra emelkedett. A kézművesek vagyoni rétegződése is merőben eltér az alig negyed századdal korábbitól. Önmagában ez a tény is jelzi, mennyire képlékeny, változékony volt a XVIII. század második felében a mezővárosok társadalma. A korábbi 5,8 %-kal szemben a termelési eszközök után nem adózók, azaz nincstelenek aránya a korábbi 5,8 %-ról 16,4 %-ra duzzadt. A csizmadiák, a faragók, a lakatosok, szabók és takácsok legszegényebbjei alkották jelentős részüket.