Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

Réteg 0 1—5 6—10 11—50 51— Számuk összesen Háztartások száma gazda nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 1665 568 112 50 17 78 63 27 9 31 49 8 56 3 29 220 555 1814 1682 655 214 185 zsellér nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 723 464 1 7 14 723 471 1 összesen nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 723 2129 569 112 50 24 78 63 27 9 31 49 8 56 3 43 220 555 1814 723 2153 656 214 185 mindösszesen 3583 192 89 64 3 2632 3931 sük arányának romlását. A kisgazdáknál is hasonló folyamat érződik. Bár az egy háztartásra jutó szarvasmarhák száma 4,1-ről 3,l-re apadt, az állományból való részesedésük 14,4%-ról 19,2%-ra nőtt. Az ok itt is ugyanaz: az igásökrök mindig is túlsúlyban voltak, és ezek száma alig változott. A közepes gazdáknál az egy háztartásra jutó szarvasmarhák száma viszonylag jelentősen csökkent: 13,1-ről 10,3-re mégis az állományból való részesedésük arányában a módosulás mérsékeltebb: 21,3%-ról 20,9%-ra módosult. A legmarkánsabb változások kétségtelenül a nagygazdák soraiban találhatók. Különösen feltűnő az egy gazdaságra jutó átlag csökkenése: 37,8-ről 28,3-re. De jelentős az állományból való részesedésük romlása is a korábbi 54,5%-ról 49,7%-ra módosult. A szarvasmarha állománynak az összeírás alapján történő áttekintése, a kitapintható fontosabb tendenciák rögzítése után mindenképpen érthetőbb, és elfogadhatóbb az a megfigyelés, hogy a városon belül számottevően nőtt a szegények aránya és a lakosság erőteljes növekedése ellenére jelentősen