Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

Réteg 0 1—5 6—10 11— Összesen Háztartások száma gazda nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 1663 19 566 81 7 1 117 64 22 11 43 37 44 61 25 238 550 1889 1682 655 214 185 zsellér nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 723 466 5 1 14 1 723 471 1 összesen nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 723 2129 24 566 82 7 1 117 64 22 11 43 37 44 61 39 239 550 1889 723 2153 656 214 185 mindösszesen 3578 207 73 73 2717 3931 csökkent a jómódú és gazdag paraszti családok száma. Megfogalmazhatjuk, hogy egy elszegényedési folyamat mehetett végbe. Ennek az elszegényedési folyamatnak természetesen nemcsak ez lehetett az egyetlen oka. Az viszont kétségtelen, hogy ezen ágazat súlyos gondjai és a nagyarányú visszaesése a város gazdáit egyik igen fontos jövedelemszerző eszközétől fosztotta meg. A lótenyésztés évszázadok óta kiemelkedően fontos tevékenység volt a Duna—Tisza közén élő parasztság körében. Elmúltak ugyan már a háborús évtizedek és évszázadok, de a lovak változott szerepben továbbra is nélkülözhetetlenek maradtak. A postakocsik, a magán jellegű közlekedés, a szárazmalmok és a mezőgazdaság sok más területe nem nélkülözhette ezt a rendkívül fontos és nagyra becsült igavonókat. Az adóztatás sem hagyhatta figyelmen kívül a mindig keresett és értékes háziállatokat. Éppen ezért az 1780-as adóösszeírás során ezekre is megkülönböztetett gondot fordítottak. Külön vették nyilvántartásba a hámos, a méneses és a növendék lovakat. Ha az