Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

A JÁRMOS ÖKRÖK MEGOSZLÁSA Réteg 0 1—2 3—6 7—10 11— Az ökrök száma Háztartások száma gazda nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 1334 269 22 18 302 151 20 3 46 233 161 78 2 11 65 21 685 1314 963 1272 1682 655 214 185 zsellér nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 723 393 68 1 10 180 2 723 471 1 összesen nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 723 1727 269 22 18 370 152 20 3 56 233 161 78 2 11 65 21 865 1316 963 1272 723 2153 656 214 185 mindösszesen 2759 545 528 78 21 4416 3931 fontos mozzanat, hogy ezen igavonókkal nem rendelkező háztartások száma több ezerrel nőtt, ami 64,2%-os emelkedést jelent. Számottevően csökkent azok száma is, akik 1-2 igás ökröt tartottak (ez közel 8 %-os visszaesés). Még erőteljesebb viszont a 7-10 ökröt birtoklók számának csökkenése: csaknem pontosan 30 %-os, de még ezt is meghaladja, a visszaesés a 11-nél több igásökörrel rendelkezőknél, ahol 36%-os volt a visszaesés. Ujabb sajátosságokra figyelhetünk fel, ha azt nézzük meg, hogy az egyes vagyoni rétegeken belül az egy-egy háztartásra jutó ökrök száma hogyan alakult. A törpegazdáknál bizonyos (0,1 %-os) visszaesés kétségtelenül észlelhető, de ez rendkívülinek távolról sem mondható, annál is inkább, mivel az ökrös gazdák száma 326-ról 426-ra emelkedett. Gyakorlatilag változatlan az egy háztartásra, gazdaságra jutó igásökör szám mind a kis-, mind a középbirtokosoknál. De a kisgazdáknál kisebb mértékben, a középgazdáknál jelentősen csökkent azok száma, akiknél nem írtak össze ilyen igavonót. A legfeltűnőbb változás feltétlenül a nagygazdáknál lelhető fel. A század derekán náluk egy-egy háztartásra, gazdaságra 7,7 igásökör jutott, a század végére