Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

mivel a háztartások száma a negyedszázad alatt több mint harmadával nőtt. Rendkívül figyelemre méltó, hogy a zsellérek között a szőlőbirtokosok száma 181-ről 272-re emelkedett, amely 50%-os növekedést jelent. Tekintve a viszonylag rövid időt, az arányváltozás nagyon figyelemre méltó. Az egyes kategóriák közötti nagyságrendi eltérést igyekeztünk hozzávetőlegesen arányosan megvonni. Ez a termésátlagok ismeretének hiányában persze aligha lehetséges. Éppen ezért le kell mondanunk az egyenes arányok megvonásáról. Azt viszont ismét megállapíthatjuk, hogy változatlanul magas a viszonylag csekély területtel rendelkezők aránya: 41,8, és változatlanul csekély a viszonylag nagy szőlőterület tulajdonosainak a száma: 52 (1,3%). Ezek az arányok azt érzékeltetik, hogy mélyreható átalakulások nem mentek végbe. Az újabb 90 zsellér szőlőtulajdona nem becsülhető ugyan le, különösen ha a jelenséget, a tendenciát vesszük figyelembe, de kétségtelen, hogy a szőlőterületeknek az egyes vagyoni-társadalmi rétegek közötti megoszlási arányát tekintve lényegi változást nem eredményezhetett. Valószínűnek tarthatjuk, hogy az egyes vagyoni rétegeken belül a birtokolt terület aránya kisebb eltérésekkel megegyezett. Ezt látszik igazolni a szőlővel nem rendelkezők arányának minimális módosulása az egyes vagyoni rétegeken belül is. A törpegazdák legnépesebb rétegén belül kb. 4%-kal nőtt a szőlőtulajdonosok aránya, hozzávetőlegesen ugyanekkorával a kisgazdák között is. Kisebb arányú volt a növekedés a középgazdák között, míg a legkisebb számú rétegen belül, a nagygazdák között minimális visszaesés jelentkezett. Bár az adóalap normája változott, éppen a tulajdonnal rendelkezők és nem rendelkezők számának a megállapításakor járhatunk el a legegzaktabb módon. Ezen megállapítás után érdemes összevetni, milyen arányban részesültek a bortermésből, illetve a szőlőterületből az egyes rétegek. A törpegazdák a területnek 40,9%-át birtokolták 1757-ben, de a termésnek csak alig több mint negyedét szűrték el. A kisgazdáknál a területből és a termésből való részesedés arány közel azonos, valamivel több mint negyed rész. A középgazdák a 13,3%-os területrészesedéssel szemben a termés kb. 17%-át használhatták, illetve értékesíthették. A nagygazdák a terület 18,5%-át birtokolták, a termésnek viszont közel harmadát szűrték pincéjükbe. Ha a negyedszázadnyi időeltérésen belül a kétféle mérték, a kétféle norma összevetése vet is fel kérdőjeleket, azt kétségtelenné teszik a rögzített adatok és arányok, hogy a törpegazdák kezén lévő szőlők hozama kétségtelenül gyengébb volt, mint a nagygazdák szőlejében. Tehát nem indokolatlan azon megállapítás, hogy a termék nagysága helyett a terület nagyságának figyelembe vétele az adó mértékének a megállapításánál egyértelműen a gazdagabb, és vélhetően nagyobb hozamú szőlővel rendelkezők érdekeit szolgálta. Nem teljesen indokolatlan annak az itt történő említése sem, hogy távolról