Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

sem lehet véletlen ez a döntés, amely a gabonatermés helyett a szántóterület nagyságát vette alapul. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy ezen újabb adókivetési norma mind a szőlőtermesztés, mind a gabonatermesztés terén a minőségi tényezőket helyezte előtérbe. A szőlő és a szántó területének további növelése helyett a talaj jobb trágyázását, a növények gondosabb ápolását, a jobb vetőmag kiválasztását stb. szorgalmazta. A gyümölcs és a zöldségtermesztés összetételéről és volumenéről sajnos az 1780-as összeírás alapján nem alkothatunk képet. Csak valószínűsíthetjük, hogy a szőlőterületek növekedésével, illetve a lakosság számának gyarapodásával a mennyiségi növekedés kétségtelennek mondható. A szőlőterületek megoszlása alapján már a század derekának viszonyai között megfogalmazhattuk, hogy a bortermelés az egyik jelentős bevételi forrássá vált a nagyobb gazdaságokon belül is, és kétségtelenül rétegképző tényező lett. A borbírói számadás adatainak felhasználásával a század végén e folyamatról még egyértelműbben alkothatunk véleményt. A város kocsmáiba a szőlős gazdáktól komoly mennyiségű bort vásároltak. Nincs okunk arra, hogy feltételezzük, borkereskedelem révén szállították ezek a zömmel nagygazdák borukat a város számára. Az önálló gazdálkodást folytató tanács időről-időre maga is vásárolt a szomszédos településeken bort, nem véve igénybe a közvetítőket. Rozgonyi István a város egyik közhivatalnoka és jómódú gazdája három alkalommal összesen 50,7 hl bort adott el a borbiróknak, amiért 185 rénes forintot kapott. Ehhez közelálló, vagy felényi összeget sokan vettek fel boruk eladása fejében. Közülük kiemelkedett Deák Mihály, aki öt alkalommal közel 90 hl bort vitt a város pincéibe, amely áruért 488 rénes forintot vett fel. Érdemes még kitérni Valkai András borának értékesítésére. Sem az eladott mennyiség nem különösen nagy, 45,5 hl, sem az érte kapott összeg nem kiemelkedő: 174 rénes forint. A V. táblázat adatai alapján tudjuk viszont, hogy az első tizeden belül a nagygazdák között is a legnagyobb gabonatermést vették nála nyilvántartásba. Ennek az igazán figyelemre méltó gabonatermésnek amit 41 zsákos szántóról aratott, teljes értéke, kb. 235 rénes forinttal érhetett fel. Valkainak az adóösszeírás alapján 16 kapás szőlője volt, és a saját használatán felül csak a városnak eladott bor értéke a teljes gabonatermés értékének több mint háromnegyede volt. A magisztrátus a futóhomok növekvő veszélye ellenére a XVIII. század utolsó harmadában még nem egyértelműen támogatta a szőlőtelepítéseket. Ez jórészt a legelők területének óvásával kapcsolódott össze. „Régi statútumok ellen sehol a város földin, sem pedig a maga kertinél a végre földet ne szakasszon, hogy ottan szőlőt építsen. A kik pedig azér építettek vagy építeni