Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

gényt, két inast és egy szolgálót fogadott fel. Barrát János kőműves két mesterlegénnyel és négy inassal dolgozott. Turi Gergely asztalos 3 legényt és egy szolgálót tartott. Az ugyancsak asztalos Kolozsvári Ádám egy legényt, egy inast és egy szolgálót, Katona András pedig, akinek a mestersége nincs jelölve, egy mesterlegényt, két inast és egy szolgálót fogadott fel. Tekintettel arra, hogy az esetek harmadában nem jelölték, milyen mesterséget űzött a kézműves, így kockázatos lenne akárcsak az egy tizeden belül is az egyes szakmákra vonatkozóan valamilyen sajátosság megjelölése. Tekintettel arra, hogy a korábbi évtizedekből semmiféle hasonló kiindulóalapunk nincs, egy esetleges későbbi adatsorra történő összehasonlításhoz ez jó alapul szolgálhat. Kecskemét földrajzi elhelyezkedése miatt a feudális viszonyok között nem válhatott jelentős kereskedelmi központtá. Egy nagy tájegység közepén, a két nagy folyótól távol, az átlagosnál nem fejlettebb iparával viszonylag szerény keretek között járult hozzá az árucseréhez. Nem volt sem közigazgatási, sem egyházi központ, a határtól távol esett. A Szeged és Pest, Erdély és Dunántúl közötti útvonalak kereszteződése biztosított számára bizonyos mérvű forgalmat. A XVIII—XIX. században mint piacközpont viszonylag csekély körzetre hatott. Saját határán és néhány szomszédos településen túl vonzása alig érződött.

59 A piacközpontok rangsorában, ahol Szeged a 9., Baja a 24. helyen volt, Kecskemét sorrendben csak a 42.

60 A rossz közlekedési viszonyai miatt sem tudott magasabb szinten részt venni az országos méretű árucserében.

61 A korábbi századokban is csaknem kizárólag a marhakereskedelem révén tudott bekapcsolódni a jelentősebb hazai és külföldi árucserébe. Ez a lehetőség a XVIII. században a közvetítő kereskedelem beékelődése és a legelőterület csökkenése miatt még szűkült is. Ezen a képen a XVIII. században országosan is jelentőssé váló vásárainak színes forgataga sem változtat lényegesen. Kecskeméten a város lakói régtől fogva folytathattak kereskedelmet. Ezt biztosította már az egyik legrégibb városi statútum is: „Akárminémü kereskedésben induljon meg a kecskeméti ember, az ki Kecskeméten lakik, s adót ad, szabad legyen annak mindennemű kereskedésbeli eszközökkel élni, azt a városra hozni, árulni s eladni, akár szűr, ködmen, dolmány, nadrág, süveg saru, gyolcs vászon az mivel az életét keresheti, marhák és akárminémü névvel nevezendő jószágok, barmok és eszközök legyenek, abból adaját, költségeit kiteremteni s az után élni. . ."

62 59 Bácskai Vera—Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., 1984., 84. old. 60 Uo. 122—124. old. 61 Uo. 323—325. old. 62 Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét város statútumai, I. rész (1659—1709). Cumania X. kötet. . . . 1663. nov. 12-én kelt statútum.