Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

Mégsem beszélhetünk még a XVIII. század elején sem a helyiek között a szó szoros értelmében vett kereskedőcsoportról. Kufárok, kupecek, állatkereskedők alkották azt a réteget, amely a város áruforgalmának jelentős hányadát lebonyolította. A vásárok közötti időszakban a városban élő, de nem teljes jogú polgárnak számító görög kereskedők és zsidó házalók kínálták áruikat. A század elején az összeírás 12 tőzsért és egy kereskedőt tüntetett fel. Ehhez képest a fél évszázados fejlődés igen számottevő. Az 1757-es összeírás 16-féle kereskedőt különböztetett meg, és összesen 100 családfőt kötelezett ilyen címen adózásra. (L. XVIII. táblázat.) Ezek döntő többsége továbbra is állatok adásvételével foglalkozott. A különféle iparcikkek, gyarmat- és luxusáruk forgalomba hozatala továbbra is a görög kereskedők boltjaiban történt. A kereskedéssel, vagy azzal is foglalkozók harmada kupec, akik kisebbnagyobb tételben vásárolták fel a helybeliektől a különféle állatokat, és adtak rajtuk túl a helyi és a szomszédos vásárokon. Az utána legnépesebb csoport, minden negyedik kereskedő, ökrök felvásárlásával és eladásával gyarapította vagyonát. Egy kivételével mind jómódú vagy egyenesen gazdag ember volt. Velük ellentétben a jelentős számú sókereskedő a szegényebb csoportok közül került ki. . . Vagyoni megoszlásuk elég nagy szóródást jelez. A 7%-ot kitevő nincstelen igen csekély árukészlettel és minimális tőkével rendelkező házaló lehetett. A törpebirtokosok közé sorolható minden ötödik, akik többségükban néhány állatra kiterjedő kupeckedéssel, piacokon történő kofálkodással és a minimális hasznot biztosító sóárusítással foglalkozott. Valamivel nagyobb mennyiséget forgalmaztak és többféle áruban voltak érdekeltek a kisbirtokosokhoz tartozók. Feltűnő, hogy a két legmódosabb rétegnek a kereskedelemben való részvétele mennyire nagy eltérést mutat. A középbirtokosok néhány kupectől és az egyetlen búzakereskedőtől eltekintve nem kapcsolódtak be a kereskedelembe. A nagygazdák száma és aránya annál meghatározóbb lehetett még a XVIII. század derekán is a nagyállat-kereskedelmen belül, melyben úgy látszik számottevő specializálódás is végbement. A város teljes jogú polgárai közül kikerülő kereskedők több szállal kapcsolódtak a mezőgazdasághoz, mint az iparosok. (L. XIX. táblázat.) A hét nincstelen házalón kívül mindössze két olyan kereskedő akadt, mindketten ugyancsak a szegényebbek közül valók, akik mezőgazdasághoz kapcsolódó értékkel, adóalappal nem rendelkeztek. Ugyancsak viszonylag kicsi azok aránya (13,5%), akik a mezőgazdaságnak csak egy szűkebb területéhez kapcsolódtak. A kereskedők háromnegyed része többféle mezőgazdasági tevékenységet űzött. Ez az arány lényegesen magasabb, mint amit a kézműveseknél rögzíthettünk.