Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

száma átlagosan felényi a közepes birtokkal rendelkezőkkel szemben, de többszöröse a törpegazdákra jellemző esetleg 1-2 jószágnak. Ugyancsak rétegmeghatározó tényező az, hogy igen csekély kivételtől eltekintve rendelkeznek igavonóval, átlagosan 2-3 ló, vagy ökör állott rendelkezésükre, míg a törpegazdák közel fele semmiféle igaerőt nem birtokolt, és kettőnél több ökre vagy lova alig néhánynak volt. A két réteg elkülönülési határaként leginkább az adóalap-féleségének, számának nagysága szolgál. (L. XV. táblázat.) Míg a törpebirtokosok 41 %-a csupán egyetlen adóalappal, szőlővel, ökörrel, vagy egyéb háziállattal rendelkezett, és 3-nál többféle adóalapja csak 17,8%-ának volt, addig a kisbirtokosok 83%-a 5—8-féle vagyonnal rendelkezett. Ugyanez a nagyságrendi különbség észlelhető a növénytermesztés megoszlásában is. A törpegazdák 67%-ának kizárólag csak szőlője volt, az is igen csekély. A kisgazdák között ez az arány csupán 6,2%, de a szóban forgó szőlő hozama lényegesen nagyobb volt. A törpegazdák, akik a nyilvántartásba vett háztartások 35,6%-át alkották, igen szerény anyagi javakkal rendelkeztek. Többségüknek legfőbb értéke az a ház, kunyhó volt, melyben lakott. Termelési eszközeik annyira csekélyek voltak, hogy feltétlenül rendszeres munkavállalásra kényszerültek. A város politikai életének ők is csak külső szemlélői, közvetett részesei lehettek. Közülük néhány legfeljebb a közigazgatás segédszemélyzete sorába kerülhetett. A zselléreket, miként erre már utaltunk, a helyi szóhasználat egyértelműen megkülönböztette a gazdáktól. Az alapvető különbségként a saját ház birtoklását látták. Az összeírásban fellelhető 12,7%-nyi zsellér között viszonylag kevés a teljesen nincstelen (19 család). Igaz, hogy döntő többségüknek igen csekély volt a vagyona, de a nyolc kisbirtokos és az egy egészen tehetős zsellér jelenléte jelzi, hogy közöttük is létezett egyfajta rétegződés, nemcsak a gazdák és a nemesek között. A meglévő különbségek viszont lényegesen kisebbek. Érdemes utalni arra, hogy a szomszédos Nagykőrösön az ugyancsak sok nyomort hozó 1689-es évben az összeírtak 42,5%-a volt zsellér, kiknek jelentős része minden kétséget kizáróan kicsivel korábban menekült a városba. Ott viszont összeírtak minden fellelhető családot és személyt. A valóság pontosabb érzékeltetése érdekében fel kell hívni ismételten a figyelmet arra, hogy a mezővárosi társadalom összetettebb, differenciáltabb, mint amire az elemzett összeírás kiterjedt, és amit az elemzés érzékeltet. Egyéb forrásainkból jól tudjuk, hogy a nincstelenek tömegén túl, kik alkalmi munkákból, napszámosként éltek, igen jelentős számban voltak a városban szolgák, cselédek is. Egy 1704-ből fennmaradt katonai összeírás alapján azt állapíthatjuk meg, hogy Kecskeméten viszonylag kis vagyonnal rendelkező