Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707
követhető a céhes ipar és a sokoldalú kereskedelem, mindenekelőtt a marhakereskedelem. 52 Az iparon belül a háziipar és a céhes ipar közé helyezhető a malom. Általában nem volt szakszerűen képzett iparos tulajdonában vagy irányítása alatt. A kimondottan molnár foglalkozású ember még a későbbi összeírásokban is ritkán lelhető fel. Malmok, ezeken belül szárazmalmok már a XVII. században jelentős számban voltak Kecskeméten, még ha gabonatermesztése nem is volt kiemelkedő. 1690-ben 34 adózónál 38 malmot írtak össze. 53 Az 1707-es nyilvántartásban nem egészen fele, 15 adózónál lelhető fel. Ennek okaiként részben az év során történt rác pusztítást kell kiemelnünk, amikor sok tucat lakóház mellett 7 malmot is felégettek. 54 Részben pedig a hosszúra nyúlt háborús időszakot, a kuruc vezérkar rendeletét, amely alapján a várost kétszer is ki kellett üríteni, amelynek következtében a malmok egy részét valószínűleg leszerelték, s a mérséklődött igények miatt esetleg újból üzembe sem állították. Egyébként az 1714-es összeírásban is csak 13 adózónál lelhető fel malom, s ha figyelembe is vesszük, hogy a nemeseket ekkor nem írták össze, az 1707-ben kezükön lévő két malom hozzászámolásával sem haladja meg a szabadságharc közepén működő malmok számát. A pontosság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy mindkét esetben a malmok összeírása során nem azok számát, hanem a malom vélhető hasznát jelezték forintban meghatározva. így bizonyosan nem lehet tudni, hogy egy-egy gazda tulajdonában volt-e két malom, vagy sem. 1690-ben négy cívis is akadt, akinek két malma volt, s joggal tételezhetjük fel, hogy ezek nagyobbrészt meg tudták menteni felszerelésüket. így a malmok számát valamivel nagyobbra tételezhetjük. A malmoknak az egyes rétegek közötti megoszlásánál kiemelhetjük, hogy két armalista, igen gazdag nemes tulajdonában is volt malom. A dúsgazdag ifjabb Kalocsa István malmának hasznát az általánosnak mondható 30 forinttal szemben 60 forintra becsülték, tehát minden bizonnyal két malma is volt. Ezt valószínűsíti, hogy 1690-ben apjának két malmát vették nyilvántartásba, s ezúttal az idősebb Kalocsánál nem tüntettek fel ilyen adóalapot. A gazdák között két kisbirtokosnak, három középbirtokosnak és hat gazdag cívisnek volt malma. Közülük négy állatkereskedelemmel is foglalkozott, s egyiknek évi hasznát ugyancsak 60 forintra becsülték, ami mögött két szárazmalmot tételezhetünk fel. (L. XII. táblázat.) Hornyik Jánosnak, a város kiváló történetírójának feltáró munkája alapján tudjuk, hogy már a XVI. század végétől „. . . ekkor már ötvösök, gomb52 Hornyik: i. m. II. kötet. Mészáros: i. m. 126—149. old. Eperjessy Géza: A mezővárosi és a falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon. Bp. 1967. 53 IV. 1504. n. Közmunka-összeírások, 1690. 217—218. 54 Hornyik: i. m. IV. 187. old.
