Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

kötők, szabók, szűrszabók, szűcsök, csizmadiák, vargák, takácsok, kovácsok, lakatosok, molnárok, mészárosok, hentesek, szappanosok, ácsok, nyergesek, bodnárok, boltosok, szatócsok, sőt czigányok mint zenészek, kovácsok és lócsiszárok, már ekkor említtetnek a jegyzőkönyvekben mint helybeliek."

55 A legrégibb céh a városban a Szegedről menekült ötvösöké 1557 óta működött itt. Ugyancsak céhbe szerveződtek a XVII. század során a szűcsök, kovácsok, szappanosok, a szabók és a csizmadiák is.

56 Tekintettel arra, hogy az ismertetett összeírás nem terjedt ki a város valamennyi lakosára, valószínű, hogy sok olyan iparos, főleg kontár maradt ki, akik közreműködhettek a lakosság ellátásában. A nyilvántartásban 13-féle mesterséget lelhetünk fel. (L. XI. táblázat.) Az egyes társadalmi rétegek közötti megoszlásnál említenünk kell, hogy a nemesek között egyetlen iparos sincs. A gazdák között 47-en képviselnek 12 szakmát. Nagygazda egy sem akad köztük, de a közepes és a kisgazdák között 10-10 iparos található. Az összes iparos 50%-a a törpegazdák soraiból került ki. A nyolc zsellérsorban lévő is csupán minimális adóalappal rendelkezett. Tehát az iparosok 63,6%-a igen szerény anyagi körülmények között tevékenykedett. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a helyi társadalomnak abban az igen jelentős hányadában, amelyre ez az összeírás nem terjedt ki, további iparűzők, segédek, inasok, kontárok lehettek. Az nem feltűnő, hogy a legnépesebb szakma a csizmadiáké, illetve a szabóké. Annál inkább az a kovácsok, a molnárok és a szíjjártók alacsony aránya. Ugyancsak kiemelésre méltó, hogy az igen tisztes jómódnak örvendők között három csizmadia, két szabó, két szappanos és egy szűcs található. Az talán természetesnek tűnik, hogy az ötvösök mindketten ezen tehetős réteghez tartoztak. Bár az összeírás során figyelmen kívül hagyták, célszerű szólni a pálinkafőzéssel foglalkozókról is. A mezőgazdasági feldolgozó iparnak ezen részét, ha nem is elkülönült formában és minden bizonnyal nem is különösebb szakértelemmel, de jelentős számban űzték a városban. Maga a város is önálló pálinkafőzőt alkalmazott évtizedeken át.

57 Éveken keresztül külön tartotta nyilván a város, kiknek adott el pálinkafőzés céljára borsöprüt. „Élőben az égött borosoknak attunk el 13 söprött, egyik egyik forint 1, dénár 30."

58 Oldalakra terjed ki a felsorolás, több tucat pálinkafőző nevének említésével. Ezek minden bizonnyal ugyancsak a mezőgazdasági munka, vagy a kereskedelem mellett folytatták tevékenységüket. 55 Hornyik: i. m. II. 165—166. old. 56 Uo. 167—168. old. 57 Iványosi-Szabó Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben. In: Bács-Kiskun megye múltjából VII. Kecskemét, 1985., illetve: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790. Kézirat. 58 IV. 1508. c. 1663. 216. old.