Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

Éppen ezért igen gyakori a környező és távolabbi településekről történő borvásárlás. Ugyancsak 1663-as adatokból idézünk néhányat. „Földvárról hozattunk Keközi Mihály nevü rácztul tizenegyed fél terő bort. . . terhit vöttük tallér 41,5."

31 „Ugyanakkor hozattunk Sothról is ötödfél terö bort, terhit vöttük tallér 45."

32 „Csongrádul hozattunk volt egy karomi altalagot forint 107 ... Ismét hozattunk Csongraddul egy öreg karomi fat, forint 235."

33 Ismételten visszatérő jelenség, hogy az év tavaszán és nyarán a város kocsmáiban már más településeken vásárolt bort mértek. A széles körű igény és a bor viszonylag magas ára miatt a város lakossága újabb és újabb szőlőtelepítésre tett kísérletet a város környékén. Tekintettel arra, hogy ezt csak a legelők rovására tehette, ebből minduntalan komoly ellentét támadt az állattartók és a szőlötelepítők között. Ezt a feszültséget valamelyest oldotta a XVII. század végén történt újabb telekosztás.

34 A legális és az illegális „szőlőépítés" következménye az, hogy a gabonatermesztéshez képest szőlő lényegesen több gazdának van tulajdonában. (L. IV. táblázat.) A 4675 akó bor, amelyet az összeírásban rögzítettek, még mindig nem olyan nagy mennyiség, amely fedezhette volna a helyi igényeket.

35 Amíg a nyilvántartásba vett 663 adózó 47,5%-a nem termelt búzát, 50,4%a árpát és 49,6%-a zabot, mindössze 20,2%-uknál nem rögzítettek bortermést. Még ha figyelembe vesszük a nincstelenek, jövevények igen komoly hányadát, akkor is megállapíthatjuk, hogy a bortermelésnek rendkívül széles társadalmi-gazdasági alapja volt már a XVII. század végén és a XVIII. század elején is. A városban több mint félezer (529) adózónál vettek nyilvántartásba érdemi nagyságú szőlőt, illetve bortermést. Figyelemre méltó, mennyire eltér a többi adóztatás alá vett terménnyel szemben a szőlőtermesztés szóródása az egyes társadalmi rétegek és csoportok között. A nemesek között is akad egy fő, akinek nem volt szőlője. A gazdák 15,7%-a, a zselléreknek pedig 52,4%-a nem adózott bortermés után. 31 IV. 1508. c. 1663. 168. old. Terő, terhe kifejezés egy fuvarnyi mennyiséget, 6-8 hektoliternyi bort jelentett. Földvár = Dunaföldvár. 32 Uo. 170. old. 33 Uo. 182. old. Átalagon olyan hordót értettek, amelyben a leszűrt bort tárolták. Ennek nagysága általában 75 liter körüli volt. A karomi átalag a megadott érték alapján ennek többszöröse lehetett. A „fa", „karika fa" kifejezést hordó értelemben használták. 34 1691. május 6-án Dul István, Koháry Istvánnak inspektora rögzítette azt a földesúri statútumot, amely ismételten szabályozta a szőlőtelepítés lehetőségét. „...Mindazonáltal mint hogy szaporodik a város lakosa s népe, hogy minden szegénynek jusson szőlő, az mint lehett, és ne panaszolodhassék, consential a városa, hogy azon Szár homok nevezetű hely szőlő hegy legyen, de úgy, hogy azok között oszojjon fel, kiknek másutt szőlejek nincsen, egyenlő mértékben kinek kinek érdeke szerint..." IV. 1504. a/l. 48—52. old. 35 Akó: folyadék mérésére használt régi űrmérték. Egy pesti vagy pozsonyi 60 iccés akó 50,8 liter.