Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

ket idézett elő a hatalmas létszámú mezővárosban. Számottevő ellentétet indukált részben az új jászkun településekkel, részben Szegeddel szemben is.

10 Röviden szólnom kell a végrendeletek forrásértékéről is. A testamentumok, a végrendelkező akaratának az anyagi javakra, jogi előnyökre vonatkozó, ősi időkben gyökerező okmányai a történeti kutatás egyik jól ismert és jelentős forrásai. Értéküket mindenekelőtt az emeli több más írott emlék (adóbevallás, emlékiratok, krónikák, robot és dézsmalajstrom stb.) fölé, hogy esetükben nem kell olyan mértékben a tények torzításával, a szubjektív elemek hatásával számolniuk, mint amazoknál. A végrendelkező nem tagadja le vagyonát, az egyes tárgyak, értékek regisztrálását pontosan végzik el. Mivel lényegében csaknem mindenki által ellenőrizhető tényeket rögzítenek, így meghatározott kereteken belül minden más írott forrásnál hitelesebbek, pontosabb adatokat tartalmaznak. Előnyük még az is a különféle összeírásokkal, nyilvántartásokkal szemben, hogy míg azok csupán egy vagy néhány szempontot vesznek figyelembe, amit egy aktuális esemény (hadisarc, az évi adó összegének előteremtése stb.) határolt be, a testamentumok a végrendelkező minden jelentősebb vagyontárgyára jogi előnyeire, esetleges adósságaira kitérnek. Megteszik ezt a végrendelkezők már csak az örökösök sugalmazására is. Éppen ez a tárgyilagosság és a minden fontosabb érdemi vagyonra való tekintet teszi lehetővé, hogy a hagyományozok vagyonának szerkezetét feltárjuk, annak alapján társadalmi hovatartozásukra, gazdasági súlyukra, érdekkörükre következtetni tudjunk. A hagyományozott vagyon nagyságának ismerete viszont azt teszi lehetővé, hogy viszonylag pontosan be tudjuk határolni az egyes társadalmi rétegeket, ezeken belül az egyes csoportokat, és érzékeltetni tudjuk, hogy a vagyon melyik része volt náluk a meghatározó, mely foglalkozási ág volt rájuk a jellemző. E forrás súlyos korlátjaként nem lehet kiemelni azt, hogy a XVII. század második feléből és a XVIII. század elejéről viszonylag kevés számban maradtak fenn iratok, így az egyes időszakokon belül nem egyforma számú dokumentum áll rendelkezésünkre. Ugyanis ezt a megállapítást minden forrással kapcsolatban elmondhatjuk, így a végrendeletek tényleges forrásértékét ez a tény nem érintheti. Egyetlen olyan momentumot említhetünk, amely a végrendeletek forrásértékét valamelyest korlátozza: a számottevő vagyont hagyományozó a kisebb értékeire nem tér ki. Egy középbirtokos vagy gazdag paraszt a végrendeletében nem emlékezik meg tyúkjairól, nem jelzi, ki legyen ruhájának, párnájának stb. örököse. Ezek a tárgyak, amelyeknek vizsgálata mindenekelőtt a néprajz hatáskörébe tartozik, egyébként is kívül esnek témám keretein. Ezek 10. Hornyik: Gazdaságtörténet.. . 58—65.