Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez
KOLA Jegyző Könyvé"-ben 1823-ban 6 . A reformátusok Búzás Mihály prédikátorral együtt Tolnáról menekültek Kecskemétre, s velük jött az ottani kollégium számos diákja is. 7 A kései krónikás idézi az eredeti okmányt is: „Az 1599. A Mester György Deákot fogadtuk meg Városostul Szent Dömötör nap után való Csütörtökön f. (forint) 32. három fertály buza és egy verő ártány lévén fizetése; Maga viseli Asztalának gongyát. Ennek szegőttsége volt Fő Biró Kamarás János, Kun János, Mártony Mihály előtt." 8 A tanító családi neve szerint Petri György volt, tehát a Mester név csak a foglalkozására vonatkozik. Csak feltételezhető, hogy énektanítással is foglalkozott. Kántorról ugyanis külön híradás szól: „Az énekvezérek eleinte a rektorok és tógátus diákok voltak. Legrégibb énekvezérnek van feljegyezve Ramocsai Gálos Benedek, ki valószínűleg Búzás Mihály lelkésszel jött Tolnáról 1599ben." A református templomokban nem volt orgona, Kecskeméten is csak a XIX. század elején építettek hangszert. Ezért is nevezték a kántort mint előénekest ének vezérnek. Mint látni fogjuk, a kecskeméti kálvinisták egyházuk általános zenei szokásai mellett elsősorban a debreceni mintákat követték. Az első kecskeméti illetőségű diák, aki a debreceni Kollégiumban tanult Ketskeméti M. János volt 1588-ban. Élete folyamán a zsoltárfordító Szenczi „Molnár Albertnek mind külső országokon való tartózkodásában, mind itthon könyveinek ki nyomtattatásában, nagy segítője és pártfogója" lett. 9 Adataink a XVII. század utolsó negyedéig különösen hiányosak, mivel 1678-ban egy tűzvész, amely a református paplakról indult ki, minden addigi iratot felemésztett. 10 Amit mégis tudhatunk, azt jobbára Nagy István rektorprofesszor 1825—26-ban írott iskolatörténete közvetíti számunkra. így például idézi Bányai András rektor jegyzékét az énekes könyvekről: „A. D. 1653. Ego Andreas Rivulimus, Officio Rectoratus Aegopoli satisfaciens, honesteque omnibus valedicens, bona Ecclesiae, cura Rectoris committenda, propria notavi manu: 1. Graduale eleargentatum. 2. Graduale calamo conscriptum. 3. Impressum, Psalterio Hymnusque adanctum. [.. .]" Nagy István még hozzátette, hogy „A 3 dik szám alatt lévő régi nyomtatott 6 A Ketskeméti Reformata OSKOLA Jegyző Könyve, 1823 dik észtől 1834 dik észtig. (Továbbiakban: D.3. Jegyzőkönyv). Bevezető fejezet. 7 VAHOT: Kecskemét. 92. o. Ld. még SZAPPANOS Károly: A kecskeméti református egyház és iskolái története 1564—1931. Kecskemét, 1931. 7. o. (Továbbiakban: Szappanos) 8 Réf. Kt. D.3. Jegyzőkönyv. Bevezető fejezet. 9 Ref. Kt. NAGY: Helikon. Az első szakasz végén a jelesebb volt diákok között emliti. 10 Uo. 41. o.
