Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

BÁNKI HORVÁTH Mihályné: Fejezetek Kiskunfélegyháza közművelődésének történetéből

száma ebben a tanévben 52 fővel ugrásszerűen megemelkedett. A 10 év származási adatait vizsgálva megállapítható, hogy legállandóbb az értelmiségi tanulók száma, a paraszt- és alkalmazott tanulók száma fogyó, a munkásszármazású tanulók száma pedig növekvő tendenciát mutat.

19 Ez részben ellentétes a klebelsbergi kultúrpolitikával, amely a közoktatásban is a „középosztály" gyermekeinek támogatását, anyagi és világnézeti erősítését tekintette fő feladatnak. Az alapvető nevelési célkitűzés, mint mindenütt, a valláserkölcsi és „hazafias" nevelés volt. Ezeknek rendelték alá az oktatási-nevelési anyagot és módszereket. Az egyház a valláserkölcsi nevelés biztosítására törekedett a tanulók iskolán kívüli tevékenységében is. A tanárok haladó pedagógiai felfogását bizonyítja, hogy a gimnáziumi oktatás és a gyakorlati élet kapcsolatát üzemlátogatásokkal, tanulmányi kirándulásokkal igyekeztek megteremteni. Az iskola tanári kara 14 főből állt. Közéleti tevékenységük, a közművelődés terén kifejtett aktivitásuk igen jónak mondható. Közülük kerültek ki a népművelési gondnokok, akik a város iskolán kívüli népművelésének szervezését végezték. Tagjai és vezetőségi tagjai voltak a helyi egyesületeknek, ahol gyakran tartottak előadásokat. Kivették részüket a helyi oktatási intézmények felügyeletéből, a Constantinum, a kereskedő- és ipari iskola felügyelőbizottságában, az ipartanbizottságban, a helyi iskolaszékben és a Pest vidéki iskolák tanulmányi felügyelőségében is megtalálhatjuk őket. A városban egyetlen állami iskola volt, az Állami Tanítóképző Intézet. 1923-tól 5 évfolyamos intézetként működött. 1929-től a tanítóképző tantestülete végezte az okleveles gazdák gazdasági szaktanítókká való átképzését is. A nyári szünetekben sorozatosan rendeztek tanfolyamokat részben a népmüvelés, részben a tanítói továbbképzés céljára. A tanulók főleg az Alföld területéről, kisebb részben más településekről kerültek ide. Oktatásukat gazdag könyvtár és kollégium segítette. A könyvtár állományának összetételét sajnos nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a könyvek mennyisége 1930-ra elérte a 4892 kötetet, s ez a városban található legnagyobb könyvgyűjtemény volt. Tanáraik a főgimnáziumhoz hasonlóan a helyi közélet aktív szereplői, s különösen a gazdák körében, népszerű előadók voltak. A város oktatásügyében jelentős erőt képviselt a kalocsai szegény iskolanővérek vezetése alatt álló Constantinum leánynevelő intézet. 1920—1924 között anyagi nehézségekkel küzdöttek, ezért telente kénytelenek voltak az iskolát bezárni. 1924-től államsegély biztosította a folyamatos tanítást. 1923ban a Constantinum iskoláinak új tagozata nyílt. A gazdasági leányiskola, 19 U. o. 135. lap