Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

BÁNKI HORVÁTH Mihályné: Fejezetek Kiskunfélegyháza közművelődésének történetéből

Fejezetek Kiskunfélegyháza közművelődés-történetéből 1920—1931 BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET Bevezetés Az ország gazdasági fejlődésének első világháború előtti megakadása, a háború hatása a gazdasági élet alakulására meghatározó jelentőségű volt. A világháború valamennyi résztvevő ország gazdasági életét megviselte, különösen súlyos nehézségeket okozott a területének több mint 2/3-át elveszített Magyarország számára. Az ipari nyersanyagbázis nagy részének hiánya súlyos aránytalanságokat okozott a termelés struktúrájában. Az ipar szerkezetét, s az élelmiszer-termelést is egyaránt a megváltozott körülményekhez, az új piaci viszonyokhoz kellett alakítani. Mindez a trianoni békeszerződés által kiváltott általános elkeseredés, a belső politikai és társadalmi problémák mellett nem volt könnyű feladat. Az 1920—1924 közötti időszakban az ipar fokozatosan alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, a belső adottságokhoz. A mezőgazdasági termelés is fokozódott. Mindkét ágazat megközelítette a háború előtti termelés 70%-át. 1924-re az inflációt is sikerült megállítani, s az ez évben felvett népszövetségi kölcsön segítségével a pénzügyi helyzetet stabilizálni. A stabilizáció és a fejlődés üteme az Alföld iparban szegény területein lassúbb volt. Kiskunfélegyháza mezőgazdasági jellegét megtartotta. 1920ban 20-nál több főt foglalkoztató, ipari jellegű vállalkozás csupán 2 volt a városban. A 36 797 fő összes népességből mindössze 1846 férfi és 483 nő megélhetését biztosította ipari termelés, az általuk eltartottak száma 3189 fő volt. A kereskedelem, közlekedés és a közszolgálat még kisebb létszámokat kötött le. A lakosság döntő többségének megélhetését a mezőgazdaság biztosította. Ezek az arányok az 1920—1931 közötti időszakban sem változtak. A város vezetésében döntő többségben lévő birtokosság elzárkózott minden olyan törekvéstől, mely iparosodáshoz, s így az olcsó munkaerő lekötéséhez vezethetett volna. A gazdák többsége kis- vagy középbirtokkal rendelkezett. 1920-ban a 2743 birtokos közül 889-en 1—5 kh. földön gazdálkodtak. A 100 kh-t csupán 63