Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

KEMÉNY János—PINTÉR Ilona: A közművelődés Kecskeméten a dualizmus korában

A közművelődés Kecskeméten a dualizmus korában KEMÉNY JÁNOS—PINTÉR ILONA Kecskemét, amely a szabad királyi város címet és az ezzel járó kiváltságokat nem tudta megszerezni — bár a földesuraitól való megváltakozásától kitartóan törekedett erre —, a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. tc.-kel törvényhatósági jogot kapott.

1 Ezzel rangban az ország első városai közé emelkedett, az igazán jelentősek mögött azonban messze elmaradt. Nagy határú, nagy lélekszámú, de falusias jellegű település volt, amely nem vehette fel a versenyt az élen állókkal sem gazdasági, sem kulturális téren. A város vezetői tisztában voltak ezzel, és a lehetőségeket kihasználva igyekeztek felzárkózni. Tanulmányunkban a város kulturális életének fejlődését törekszünk nyomon kísérni. A téma természetéből adódóan nem csak a városvezetés tevékenységét ismertetjük, bár kétségtelenül ennek volt a korszakban a legnagyobb a súlya. A témán belül öt részterületet tárgyalunk: 1. az oktatásét, mint amely meghatározza a tömegek műveltségi szintjét; 2. a városi közművelődési intézmények működését; 3. a városban működő közművelődési jellegű egyesületek és 4. a helyben megjelenő hírlapok és folyóiratok legfontosabb adatait, valamint 5. a művészetek és az irodalom területén mutatkozó eredményeket. 1. KÖZOKTATÁS Alsó fokú oktatás Elemi népiskolák Az iskolaügy első átfogó rendezésére a Thun-féle oktatási reform hatására, 1855-ben került sor Kecskeméten. A tanácsközség ekkor egy 11 tagból álló tanügyi bizottságot küldött ki azzal a megbízással, hogy tegyen javaslatot a 1 Idézett hely 88. §.