Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

sége szempontjából is fontosak valósultak meg Kecskeméten. E sorból elsőként említendő a művésztelepi épületegyüttes (1909—11). A művésztelepet a városközponttól kissé távol eső Műkertbe tervezték. (A város 1856-os határozatát, hogy a belterülethez közel eső 23 kat. hold silány homoktalajon kerteket kell létesíteni, Bakuié Márton műkertész váltotta valóra, aki virágzó kertté, fás ligetté varázsolta a Műkertet.) A századfordulón ez a nagy kiterjedésű, külön városi kertész gondozta, szépen parkosított, ligetes-fás terület a városlakók pihenő- és kirándulóhelye volt. Majálisokat, ökörsütéseket és általában nagy népünnepélyeket tartottak ott. A tervezés során Jánszkyéknak számolniuk kellett a természeti környezettel és természetesen a speciális funkcióból (lakás és műterem) adódó plusz követelményekkel. Az együttes tervezést gondos és alapos, közvetlenül Kada Elek által irányított munka előzte meg. A körültekintő tervezés egy momentumáról tudósít Kós Károly hozzám írott (1977. május 26.) levelében: „A háború előtt — emlékezetem szerint 1910 táján — csakugyan jártam Kecskeméten Janszky Béla kollégámmal együttesen és pedig Kada Elek polgármester meghívására, aki valamilyen javaslatot kért tőlünk a város által megvalósítandó „Művésztelep" építészeti megoldását illetően . . . egyéb elfoglaltságaim miatt a továbbiakban kikapcsolódtam ebből a munkalehetőségből". A fölépült közös műterem bérház főhomlokzatán elhelyezett, eredetileg megszakított, körkilátós torony egyértelműen a Kós—Janszky tervezte zebegényi templom toronymegoldását veszi át. Azonban ez már Zebegényben is Janszky ötlete volt, úgyhogy részleteiben s egészében is autentikus Jánszky-műnek tekinthető a kecskeméti műterem bérház ugyanúgy, mint a festőiskola épülete és a köréjük, jókora kertek közepébe szétszórtan épült hat művészvilla is. Az együttest egészében és részleteiben egyaránt a fiatalok stílusát reprezentáló eszközhasználat jellemzi. Különösen a közös műterem-bérháznak a Műkertbe befelé néző főhomlokzata nyert hatásos megfogalmazást az épület tengelyébe elhelyezett nyitott loggiás felső folyosóval és a kissé előreugró toronnyal. A ház hátsó homlokzatán a műtermi munkához alapvetően szükséges fényáteresztő, nagy ablakok vannak, a funkcióra tekintő tervezés mellett a fapárkányok és a csúcsos oromzatban alkalmazott, mértéktartó fafaragás Janszky—Szivessy-féle használatára is jellemző példát szolgáltatva. A kecskeméti művésztelep korában a legkorszerűbb és legkényelmesebb, a legjobb munkafeltételeket biztosító