Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón

az 1860-as évek végén próbálta kisajátítani Kecskemét pesti házbirtokait (évekig perben álltak emiatt) s ilyen körülmények között terveztetni, városi testületi döntéseket hozni és építkezni egyaránt gyorsan kellett volna. 1872 legelején azzal gyorsult föl a már megtorpanni látszó építkezés ügye, hogy Lechner és Pártos építészek levélben fordultak Kecskeméthez és fölajánlották a tervezői közreműködésüket. Hornyik János így jegyezte föl Lechnerék indítékát: „hogy mivel a város pesti háza tőszomszédságában Jovicza Athanáz úr házát építik s értesülve vannak, hogy Kecskemét is ottani házát építettni szándékozik" a munka elnyeréséért — korábbi munkáik felsorolása mellett — folyamodtak Kecskemét városához. Ennek eredményeként Lechnerék 1872. március elején megbízást kaptak új tervrajzok, jövedelemkimutatás és költségvetés készítésére. A megrendelő város azt is kikötötte, hogy a fönnálló és a várható jövőbeli viszonyokat is tekintetbe véve a lehető legjövedelmezőbb legyen a tervezendő „díszes és szilárd háromemeletes bérház". Lechnerék alig két hónap alatt (1872. március elejétől május végéig) elkészítették a terveket, de aztán különféle bonyodalmak miatt majd egy évig állt az építkezés ügye. A végül is elfogadott ajánlatra 1873. március 8-án kötött szerződést Kecskemét városa a tervezőkkel. A ház 1874-ben fölépült, a végleges átvétele azonban 1875. november 16-án volt. Az építkezési költségek (320 000.— Ft) egy részét a város saját tőkéjéből adta, de nagyobbik hányadát (250 000.— Ft) az Osztrák Nemzeti Banktól vette kölcsön s erre zálogul lekötötte a bugacmonostori és pusztaszeri pusztáit. A várt jövedelmezőséget azonban nem tudták elérni, mivel a bérház alig hozta meg a befektetett tőke kamatát. (A Kecskemétről való kezelés nehézkessége s a vártnál jóval kevesebb haszon miatt végül is 1909-ben az épületet eladták.) Az épületnek Lechner korai, eklektikus munkái sorában sincs különösebb jelentősége. Hacsak a részletei, s ráadásul a homlokzaton elhelyezett díszítőszobrok nem érdemelnek nagyobb figyelmet a Lechner-irodalom eddigi értékeléseinél. Ez az első Lechner-mű, amelyen a magyar történelemből s Kecskemét múltjából fontosnak ítélt nagyokat szoborban jeleníti meg. Hogy az építész volt-e az ábrázoltak kiválasztásban, az igény megfogalmazásában a meghatározó vagy a város (esetleg személy szerint kicsoda): ezt ma már nehéz pontosan meghatározni. Valószínűleg a megrendelő adta meg elsőrenden az épület programját, s ebbe a megjelenítendő történeti figurák körének pontos meghatározása is beletartozhatott. Az 5/4-es méretű, fülkékbe helyezett szobrok oszlopok között, három emelet magasságban jelennek meg. Négy sarokrizalitot s így határozott és jellegzetes építészeti formát képeznek. A homlokzati szobrok a hét vezért — Árpád, Léi, Ond, Töhötöm, Örs, Szabolcs, Huba —, Hunyadi Jánost, Mátyást, I. Rákóczy Györgyöt, Koháry István grófot és nemzeti drámairodalmunk klasszikusát, a Bánk bán szerző-