Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
SÜMEGI György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón
Kecskemét kötete 1 is elhanyagolja a város e korszakbeli építészetének 2 a részletes bemutatását. A városi és egyesületi középítkezéseket foghíjasán bár, de fölsorolja, azonban meg sem említi a korban igen jelentős magánépítkezéseket. Jelen dolgozat nem „kecskemétiesíteni" akarja a századforduló építészetét, építőmüvészetét. Kecskemét azidőtt kialakult építészeti arculata, sokirányú művészeti törekvései, a nagyszabású, de teljes egészében meg nem valósított tervek s elképzelések együttesen tárják elénk a mezőváros lehetőségeit és adottságait, sajátos fejlődésvonalát. Kecskemét mezővárosi fejlődése s ezen belül építészetének alakulása tipikusnak tekinthető a századfordulón. A tárgyalt időszakban a város olyan vonásokat, olyan karakteres jellemzőket alakít ki építészeti arculatán, amelyek önmagán túlmutatva a modellszerűség mellett is érvelnek. Annyi bizonyos, hogy már az eddigi kutatások is jogossá és indokolttá teszik az ilyen típusú kérdésfeltevést. I. A SZÁZADFORDULÓ KECSKEMÉTJE Az építkezések megindulása A város 1870-ben elnyerte a teljes önállóságot ügyeinek intézéséhez, mivel a 42. tc. — több városunkkal egyidőben — Kecskemétet törvényhatósági joggal ruházta föl. így kiszabadulhatott a megyei függőség kereteiből, és önálló, saját maga megszabta úton indulhatott el. A múlt század 70-es és 80-as éveitől a gazdasági, társadalmi és művészeti téren egyaránt tapasztalható fejlődés a 20. század elejére Kecskemétet jelentékeny tényezővé avatta a magyar városok, legfőként a mezővárosok között. 1 ENTZ Géza—GENTHON István—SZAPPANOS Jenő: Kecskemét. VárosképekMűemlékek. Bp. 1961. (A továbbiakban: Entz—Genthon—Szappanos) 2 Lásd az 1. sz. jegyzetet. — A századforduló kecskeméti építészetéhez: SÜMEGI György: A szecesszió — és ami utána következik. Forrás, 1976/12. 95—96.; Városkép és toronydaru — Kecskemét, 1978, 1979 ... Forrás, 1979/7. 84—97.; Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón. Műemlékvédelem, 1981/2. 135—148.; Az iparosotthon és társai. Petőfi Népe, 1982. II. 24. Jelen dolgozat a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar művészettörténeti tanszékére 1979-ben írt szakdolgozatom (támavezető: dr. Aradi Nóra művészettörténész, egyetemi tanár) átdolgozott és jelentős pontokon megbővített változata. Az átdolgozás során főleg az utóbbi években megjelent, alábbi szakkönyvek tanulságait hasznosítottam: Bakonyi Tibor—Kubinszky Mihály: Lechner Ödön. Corvina Kiadó, Bp. 1981.; Magyar művészet 1890—1919, 1—II. k. Szerk.: Németh Lajos. Bp. 1981., Rév Ilona: Építészet és enteriőr a magyar századfordulón. Gondolat Kiadó, Bp. 1983.
