Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)
ITTZÉS Mihály: Adatok Kecskemét zenetörténetéhez
egykori tanítványaihoz írt leveleket. A gyűjtés során Csulik atya maga járta végig a tekintélyesebb polgárokat. Összesen 1828 ft 55 xr adomány gyűlt össze. A legtöbbet — a jótékonyságáról amúgy is nevezetes — Czollner [Zollner] Mihály vaskereskedő adta: „30. ft-ot adott, s a diszkantista és az altista számára pedig élete végéig évi 30.-ft-ot igért." (Ez utóbbi fontos adat, mert arra enged következtetni, hogy több más városunkhoz hasonlóan alapítványok, adományok segítségével, Kecskeméten is működött kis létszámú, talán nyolc-tíz fős „profi" kórus valamely templom keretében.) Csulik Alajos jó, a diákok körében népszerű tanár lehetett, mert a krónikás szerint a nem kecskeméti adakozók mindegyikét „az orgonaépítés előmozdítója nevelte, s most kimutatták hálájokat." A pénz együtt lévén, nem volt semmi akadálya a hangszer kivitelezésének. Hamarosan megfelelő szakember is akadt: „A gyűjtést követő hónapban a mezőtúri orgonaépítő megérkezett a parochiális templom orgonájának javítására. A főtiszt, apát úr Sándor András helyi paróchus tanácsára szerződést kötöttek vele a 13 változatú új orgona megépítésére, 1250.- rénes ft-ért,i806. május 11-én. Ezt az orgonát azonban csak az idén, 1808. április 13-án fejezte be. Az orgona összes költségei 1502. Rft 55xr-t tettek ki." 82 Az orgonaépítés szorgalmazója, Páter Csulik igen sokat tett a piarista rendház és iskola zenei életéért. 1805-ben jóféle zongorát („fortepiano elegáns"), a következő évben pedig más hangszereket is vásárolt. A teljes vételár 442. ft 3 xr volt. Ehhez Aloysius atya a saját letétjéből 100.-ft-tal járult hozzá! A hangszerek mellé megfelelő muzsikusokról is gondoskodni akart, ezért a Felvidékről, nevezetesen Privigyéről és Trencsénből hívott tanult zenészeket, hogy „a mellőzött figurális (vagyis komponált művészi) zenét visszaállíthassa". Eljött az alkalom, hogy az egész város zenei életét fellendítsék, igényesebbé tegyék, s hogy a hajdani „kölcsönöket" a környékbeli városoknak visszaadják: „Ki sem lehet mondani, hogy a zenének ez a visszahozatala milyen kedves fogadtatásra lelt a város lakóinál, milyen bőkezűséget tanúsítottak a zenész ifjak iránt! Mindenfelé szétkapkodták őket, hivták Félegyházára és Csongrádra is valamilyen ünnepély alkalmával." A közadakozásból felépült orgona külön is okot és alkalmat adott a viszonzásra: „az orgonára történt adományokért házunk minden évben november 22-én, Szent Ceciliának, a zenészek védőszentjének ünnepén, egyházzenei ünnepély tartását határozta el." 83 Az ismét fellendült zenei élet, a kórus és a zenekar fejlődése tette lehetővé, hogy a rendház fennállásának századik évfordulójáról 1814. május 21-én 82 História Domus, 1714-től. 129. o. 83 Uo. 130. o.
