Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

tárak, múzeumok és társaik kulcsintézményei maradtak a művelődéspolitikai rendszernek, amelyben a maguk sajátos eszközeivel, széles társadalmi bázison, intézményesített és mozgalmi módszerekkel valósítják meg kezdeményezéseiket és az elképzelések rájuk eső részét. A közművelődés súlyát érzékelteti, hogy mindinkább politikai-ideológiai kérdéssé, az emberformálás egészének szerves részévé vált. Kirajzolódott a lehetőségek mozgástere a gazdasági vezető, a közművelődési szakember, az orvos, a pedagógus, a-munkás, a mezőgazdasági és műszaki értelmiségi, a parasztember előtt. Fontos volt, hogy ez a kokrántsem reszortfeladatként értelmezett felfogás egyetértésre találjon és cselekvési egységben jusson kifejezésre. El kellett ismertetni például a munkahelyi művelődés rangját. Elsősorban az általános műveltséggel összefüggő iskolai végzettség megszerzésének nőtt a szerepe. Igen sürgetően jelentkeztek a feladatok, hiszen az iparban, építőiparban dolgozók közül 30 ezer munkás még az általános iskolát sem végezte el, amikor egyszerűen a gazdasági lehetőségek, vagy a demokratizmus kamatoztatása is felvetette a tájékozottság, gondolatkifejezés, műveltség igényét. Nagyon sok esetben nem is az anyagiak, létesítmények hiánya okozta az elhanyagolt, méltatlan közművelődési helyzetet. Épp a Petőfi Népe egyik riportsorozata derített fel olyan eseteket, amikor a bejáratot lakat zárta el az érdeklődő elől, s csupán felirat jelezte, hogy az épület a művelődés háza. Alig fél évtized elteltével kétségtelenül érezhetővé vált egyfajta szemléletváltozás. Ezt dokumentálta a Petőfi Népe egyik cikke: „ma már nem csupán egy szűk rétegű népművelői apparátus érzi feladatának, kötelességének a közművelődési munka végzését. A tanácsi és gazdasági vezetők többsége — ezt nyugodtan elmondhatjuk — érzi már a párthatározatból fakadó feladatok súlyát, valamint azt, hogy a közművelődési törvény alapján dolgozó emberek rendszeres művelődése, a kulturális igényének kielégítése szempontjából személy szerint őrá is nagy feladat hárul. Továbbá összességében — ha nem is a szükségleteknek megfelelő ütemben — javultak a személyi és tárgyi feltételek a folyamatos munka végzéséhez. Az elmondottakhoz még két dolgot tennék hozzá: azt, hogy szélesebb körben éreztetik immár hatásukat megyénkben a szellemi, alkotói műhelyek, s hogy a gazdasági életnek s a kulturális törekvéseknek az összhangja a régebbinél érezhetőbbé, láthatóbbá vált. A szellemi javak gyarapodása áldásosán hat vissza a termelésre, a szocialista építés sokirányú, szerteágazó munkájára, a fejlődő gazdasági élet viszont segítségére lehet — és van is — a művelődési feltételek jobbításában, illetve az erre való törekvésekben".

14 14 V. ö. 5. sz. jegyzet.