Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

III. FORRÁS ÉS VIDÉKE Kecskeméten szerkesztik az esztendőnként tizenkét alkalommal megjelenő Forrás című szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóiratot. Sokan odafigyelnek rá hazánkban és a szomszédos népeknél. Az évfolyamok hagyományokat folytattak és teremtettek. Kialakult a szerzők törzsgárdája és az olvasótábor. Az indulásig viszont sokféle próbálkozás és erőfeszítés vezetett. Elsőnek a Kiskunság fogta össze az alkotókat, 1955 és 1959 között. Nem sikerült mindig a tervezett negyedévenkénti megjelenés sem, összesen tizennégy szám hagyta el a nyomdát. Elsősorban tanulmányokat tett közzé a Kiskunsági Füzetek szerkesztősége. Majd az Aranyhomok, Bíztató és a Termés antológiákban jelentkeztek a vers- és prózaírók. 1967-től nagyobb formátumban feltámadt a Kiskunság, amely a rendszeres folyóirat-készítés erőfelmérő szerepét is betöltötte. A pezsgés jeleként megindult az Aranyhomok Kiskönyvtár sorozata. Különösen a Kecskeméti kislexikon és az Egy marék parázs című versantológia dicséri a kezdeményezést. Az élő irodalmat ápoló kiadványokat Varga Mihály szerkesztette, aki három évig a Forrást is irányította. Inspiráló történelmi és helyi, a gazdaságirányítási rendszer reformjával egybeeső és rendszeres kifejezési, megnyilatkozási alkalmakra érett szubjektív tényezők szerencsés találkozása játszott közre a lapindításnál. Már csak mecénásra volt szükség, aki a kezdeti lépéseket és a fennmaradást is garantálta. Ezt a Bács-Kiskun Megyei Tanács vállalta magára. Mind határozottabb felismerés alapozta meg a folyamatos támogatást: a politikai és gazdasági döntések nem nélkülözhetik a valóság részletekbe menő ismeretét. A folyóirat kezdetben kéthavonta jelent meg. A publikációk azóta is ébren tartják a tájegységre jellemző hagyományokat, kitekintenek a határon túli magyar szellemi életre, részt vállalnak a valóságfeltárásból, s ezzel együtt Bács-Kiskun sajátos arculatának bemutatásából. Az 1970-es években a hazai szociográfia fontos fórumává vált ez a műhely. Több, országos szociográfiai tanácskozás zajlott le Kecskeméten a Duna-Tisza közi írócsoport és a szerkesztőség kezdeményezésére, pályázatokat hirdettek. Következetesen feltűnnek ezeken a hasábokon a tanyavilág, a népesedés, az átalakuló falu, a paraszt- és munkásélet kérdései. A Való Világ rovat elemzéseket, riportokat közöl az úgynevezett dokumentumirodalom terméséből. Az első öt év bőséges tanulságokkal szolgált — ezeket igyekezett csokorba gyűjteni a megyei napilap 1974. januári számvetése. Elgondolkodtatok az adatok: „A Kiskunság első számai 200—300 példányban keltek el nagy nehezen. A Forrás esetenkénti példányszáma meghaladja a 2500-at. Nincs