Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

SZTRAPÁK Ferenc: Sajtó és közművelődés kapcsolódásai a Petőfi Népe és a Forrás évfolyamaiban

Bárth János kalocsai néprajzkutató, muzeológus; Diószegi Balázs kiskunhalasi festőmüvész;a megyei művészeti díjasok portréi.) Rendszeresen jelentkezett a Vendégünk volt elnevezésű rovat, interjúk készültek a Bács-Kiskunba látogató, véleményt nyilvánító, tapasztalatokat továbbító személyiséggekkel. A Mai témánk felcímű sorozatban időszerű közművelődési jegyzetek, bírálatok és elismerő sorok láttak napvilágot. Kiemelkedett a politikai könyvhetekkel való foglalkozás, a Kossuth-kiadványok népszerűsítése. Könyv- és képzőművészeti kritikák hívták fel a figyelmet különböző megyei vonatkozásokra. A színházi beszámolókban a társulatban is vitatott modern műsorpolitikai és rendezői törekvésekre esett a hangsúly. Hosszabb kihagyás, az esetlegesen megjelenő kritikák után rendszeresebbé váltak a filmszemlék. 1976-ban újabb riportok emlékeztettek a két évvel korábbi „Egy este" .. . című sorozatra. Ez alkalommal a művelődési házak vezetési gondjairól, a túlzott méreteket öltő fluktuáció okairól volt szó. A rendszeresség és változatosság igényéhez való alkalmazkodást mutatta emellett több tematikus, agitációs és közművelődési célokat egyaránt szolgáló, összefogott oldal-összeállítás (augusztus: Könyv és ifjúság; November: A közművelődési törvényről; december: A művészetpártolás kérdései, stb). Fontos feladat volt a közművelődési törvényt tárgyaló országgyűlési ülésszak figyelemmel kísérése. Minden más laphoz képest részletesebben és nagyobb terjedelemben jelent meg Mándics Mihály, Bács-Kiskun megyei képviselő hozzászólása. A mezőgazdasági és ipari üzemek munkahelyi művelődési tennivalóiról aktuális interjú látott napvilágot, majd vasárnapi kommentár foglalta össze az országos és megyei feladatokat ugyanazon a héten. Már a közművelődési törvény szellemében foglalkozott a szerkesztőség az oktatási intézmények és a művelődési házak kapcsolataival, az olvasótáborok tapasztalataival, a zenei világnappal, a múzeumi hónap rendezvényeivel, valamint az őszi megyei és a műszaki könyvhetekkel. Népművelők portréi jelentek meg, akik közé természetesen illeszkedett a kulturális munkájáért kitüntetett gyógyszerésznő bemutatása. Riportok után vezércikk is elemezte a munkásművelődés helyzetét... Végeredményben fölerősödhetett az a felfogás, amely szerint a kultúrának üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi, lakóhelyi — azaz lényegiben közösségi — tényezőnek kell lennie. Ilyen tanulságokkal szolgál egyebek közt a párt- és szakszervezeti jelentések, jegyzőkönyvek fellapozása, a kulturális alapok rendeltetésszerű felhasználásának fokozott ellenőrzése, a művelődési házak és vállalatok együttműködési gyakorlata, az ismeretterjesztő előadások és más rendezvények rugalmasabb alkalmazkodása például a nagy számú falusi, tanyai lakosság igényeihez. Természetesen a művelődési házak, könyv-