Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

235 esetben nem jelezték, gazda, annak hozzátartozója, vagy cseléd indult-e útnak. Erősen valószínű, hogy ezek többsége is nagyobbrészt cseléd volt.

57 Ezen összeírás alapján Kecskeméten lényegesen nagyobb számban alkalmaztak cselédet. A legnagyobb ingó vagyonnal (így valószínűleg legnagyobb cselédszámmal) rendelkező 19 családfő közül tíz név szerint is szerepel az öszszeírásban. Kis István 6, Gulácsi Tamás és Buski István 5, Tóth András, Balassa István és Nádasdy 4—4 cselédet ültetett lóra. Minden bizonnyal nem küldték el valamennyi cselédjüket a katonai táborba. Összesen 46 gazda adott három vagy több szolgát katonának. Közülük 40 azonosítható az 1704. évi adólajstromban. A 40 gazda közül egy, Szabó Márton székbíró volt, így adómentes, ezért a későbbiek során ki kellett hagynunk. A 39 gazdát a fizetett adó összege alapján az alábbi módon csoportosíthatjuk : 0—3 tallér — 4—7 tallér 11 fő 8—12 tallér 7 fő 13—18 tallér 13 fő 19 tallérnál többet 8 fő A legmagasabb adó összege 25 tallér Ezen gazdák vadszámuk (nagyobbrészt számosállatuk) alapján így csoportosíthatók : 0 vadszámmal rendelkezett 1 fő 1—5 vadszámmal rendelkezett 4 fő 6—10 vadszámmal rendelkezett 7 fő 11—50 vadszámmal rendelkezett 17 fő 51—100 vadszámmal rendelkezett 4 fő 101—200 vadszámmal rendelkezett 6 fő A fenti összeállítás alapján azt állapíthatjuk meg, hogy Kecskeméten a viszonylag csekély ingó és ingatlan vagyonnal rendelkező gazdák is alkalmaztak idegen munkaerőt. Az itt számításba vett adózók többsége még mindig jelentős állatállománnyal rendelkezett, bár kétségtelen, hogy vagyonuknak ez a része az előző esztendőkben komoly károkat szenvedhetett. Való57 Uo. 312—313.