Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

bizonnyal valamivel nagyobbak voltak. Ugyancsak tekintettel kell lennünk arra is, hogy a felsoroltaknál lényegesen több növényféleséget termesztettek Kőrösön, melyek után viszont nem kellett dézsmát fizetni, így ezek elterjedtségéről, féleségeiről és terméshozamáról e jegyzék nem nyújt tájékoztatást. Nem felesleges utalnunk arra sem, hogy egyetlen év dézsmáinak adatait rögzítették a feldolgozás alapjául szolgáló jegyzékben. Más években a terméseredmények lehettek ettől számottevően eltérőek is. Az viszont bizonyosnak látszik, hogy a legfontosabb növények termesztőinek száma, az egyes rétegeken belüli aránya az előtte és az utána lévő években lényegében keveset változhatott, azaz kisebb eltérésekkel megbízhatóbb adatokat szolgáltat a körösi növénytermesztésről, mint az összeírás nyújtott az állatállományról, így a két forrás együttes feldolgozása segíti a végletek tompítását. Miként már utaltunk rá, Kőrös növénytermesztésén belül a szőlőre és a szántóföldi növényekre vonatkozó adatokkal rendelkezünk. Feldolgozásunkból tehát kimaradtak a gyümölcs- és a zöldségtermesztéssel kapcsolatos kultúrák. A feldolgozás során számbavettük az egyes rétegeken belül a különféle dézsmára kötelezettek számát, a dézsmát ténylegesen befizetők számát és a beadott termés mennyiségét. (L. a XIX. táblázatot) Ennek alapján viszont nem lehet teljesen pontos adatokat kapni. Különösen jelentős az eltérés a dézsmára kötelezettek és a befizetők száma között a must és a köles esetében. Ezért a pontosabb eredmények érdekében az így keletkezett különbséget ki kell küszöbölni. Ennek a legmegbízhatóbb formája az lehet, ha vagyoni rétegenként kiszámítjuk a befizetett dézsma átlagát, és a kötelezettségüknek eleget nem tevők számával megszorozva, a nyert eredményt a befizetett mennyiséghez hozzáadjuk. A dézsma most már pontosabban ismert nagyságának birtokában következtethetünk az egyes növények termesztési eredményeire is. (L. a XX. táblázatot) A szőlőtermesztés terén az első és legfontosabb megfigyelésünk az lehet, hogy Kőrösön meglepően sokan birtokoltak szőlőt, és rajtuk kívül néhányan felesbérletet is. Valamilyen szőlőtulajdonnal rendelkezett 458 adózó, az összesnek 58,4%-a, illetve 25-en felesbérlők voltak. Igaz ezek csaknem felének más ingatlana nem is volt. A szőlőművelés ilyen széles körű elterjedtségét nyílván az tette lehetővé, hogy az ehhez szükséges kisebb terület megművelése komolyabb igaerő hiányában is megoldható. A borfogyasztással kapcsolatos széles körű igényen túl inspirálta a termelésbe való bekapcsolódást az is, hogy az igazi értéket nem a földterület, a homoktalaj képezte, hanem a belefektetett munka, a termőképes szőlő formájában. Tehát a szőlőtermelés minden más foglalkozásnál általánosabb volt, a tulajdonviszonyok e tekintetben a leginkább demokratikusnak mondhatók. A niticstele-