Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján
A kisebb háziállatokból is a nincstelenek csak 1,6%-a rendelkezett e ggy e le ggy ei- Az ig en nagyszámú törpebirtokos közül is csak 4,4%-nál leltek sertést, malacot, ezek döntő többségénél is csak egyet. A kisbirtokosok harmadánál, a középbirtokosoknak alig felénél leltek kisebb háziállatot az összeírok. A vagyonosak között viszont csaknem mindegyiknél találtak kisebb háziállatot is. Tekintettel arra, hogy a húsellátást mindenekelőtt a ház körül felnevelt jószággal biztosították, a lakosság döntő többségének ebből igen szűkösen juthatott. Egyébként a sertéstenyésztés ezen a vidéken a XVII. században még nem lehetett különösebben széles körű. Nemcsak az igen magas szalonnaárak utalnak erre. Kecskeméten már a felszabadító háborúk előtt, amikor egy font húst 3 dénárért adtak, egy szalonna ára 7—8 forint között mozgott. De még 1725-ben is amikor egy font hús ára 3 dénár volt, ugyanannyi szalonnáért 9 dénárt kértek. (L. az ártörténeti feldolgozás ide vonatkozó részét!) 1546-ban a körősi sertésadó csak kétszerese volt a méz után fizetett szolgáltatásnak, mindössze 100 akcse, mikor a báránytizedük 1350 akcse lett. 51 A méhtartás igen régi múltra tekint e vidéken. Az 1646. évi defter szerint Kőrös méh-tizedkónt 50, 1562-ben pedig már 600 akcse adót fizetett. 52 Méhészettel a legbékésebb években sem foglalkozott minden család, de tekintettel arra, hogy igen fontos ízesítő és sokféleképpen hasznosítható anyagot nyertek a méhészkedés révén, viszonylag elterjedt lehetett. Minden esetre e tekintetben is igen erős szóródás mutatkozik az egyes rétegek között. A törpebirtokosok 2,6, a kisbirtokosok 5,2, a középbirtokosok 21,7 és a gazdagok 32,6%-a rendelkezett méhekkel. E téren nincs olyan feltűnő szóródás az egy, illetve több méhcsaláddal rendelkezők között rétegenként mint az egyéb állatokkal kapcsolatosan. Rendkívül feltűnő viszont a juhokkal rendelkezők számának megoszlása az egyes társadalmi rétegeken belül. A nincsteleneknél és a törpebirtokosoknál egyetlen egyet sem tüntettek fel. Pedig a süldők számbavétele, más rétegeknél az egy-egy sertés és juh meglétének a rögzítése is jelzi, hogy nem a viszonylag kis érték fölött hunytak szemet az összeírok. A kisbirtokosok mindössze 1,3%-a rendelkezett juhhal, összesen néggyel. Ugyancsak igen alacsony a középbirtokosok között az ún. juhos gazdák számaránya: 5,4%. Egyedül a gazdagok közötti arány látszik a nagy sarcolások előtti állapotokat megközelíteni, bár minden bizonnyal akkor még jóval nagyobb állománnyal rendelkeztek. Szélesebbkörű lehetett Kecskeméten a juhte51 Dr. KÁLDY-NAGY Gyula: Kanuni devri Budin tharir defteri (1546—1562) Ankara, 1971. 297. 52 Uo. 297—300. 53 Uo.
