Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

nyésztés, ahol még 1688-ban is 55 gazdától szedtek be 191 bárányt tizedként. Ott tehát a számbavett bárányok száma is közel tíszerese volt a Kőrösön rögzített juhok számának. De az 1546. évi körösi defterben jelzett 135, illetve az 1562-ben beadásra kerülő 250 bárány is jóval szélesebb körű juhtenyésztésre utal.

53 Az itt tapasztalható visszaesés is minden bizonnyal a háborús szolgáltatásokkal lehetett összefüggésben. A többször is emlegetett nagyarányú elszegényedés kétségtelen ténye ellenére azt tapasztaljuk, hogy részben az igavonók számszerű megoszlása az egyes rétegek között, részben az igavonókkal rendelkező gazdák, adózók aránya az egyes rétegeken belül kisebb szélsőségeket mutat mint a jóval csekélyebb értékű egyéb háziállatok esetében. A törpebirtokosok 18,5, a kisbirtokosok 69,3, a középbirtokosok 96,7, a gazdagok pedig 100%-ban rendelkeznek ezzel az igen fontos vagyonnal, termelést segítő energiaforrással. Miközben azt rögzíthetjük, hogy sertéssel csak az adózók 20, méhekkel csak 6,4, juhokkal pedig csak 2,7%-a rendelkezett, a nyilvántartásban levők 37,8%-ának volt igavonója. Közel sem ilyen arányos, de a kisebb háziállatokhoz viszonyítva arányosabb az egyébb nagyállat (tehén, tinó, vágómarha) megoszlása az egyes rétegek gazdálkodói között. A rötpebirtokosok 7, a kisbirtokosok 34,6, a középbirtokosok 78,3 és a gazdag parasztok 97,7%-a rendelkezett ilyen jószággal. Az egykori szélsőségek olyan formában mérséklődtek, hogy az a nincstelenség irányába tolódott el : a nagyállattal nem rendelkezők száma erősen megnőtt, ugyanakkor az egykori önálló gulyák, nyájak száma, nagysága erősen lecsökkent. A 2—5 nem igavonónak számító számosállattal csak a gazdák 14,9%-a rendelkezett, 6—10 állattal csak 3,3, 11-nól többet pedig mindössze 1%-uk mondhatott sajátjának. Egészében azt fogalmazhatjuk meg, hogy az összeírásnak a jószágállományra vonatkozó adatai távolról sincsenek összhangban azzal a képpel, melyet a hódoltság alatti cívis városok ezirányú gazdagságáról korábban festettek. Bár kétségtelen, hogy a sarcolások és a rendkívül kíméletlen adóztatás miatt erősen lecsökkent a város ilyen jellegű vagyona, de az összeírás és a körösi források egyéb adatai, valamint a kecskeméti állapotokkal történő összehasonlítás kétséget kizáróan igazolják, hogy az erre vonatkozó korábban feltételezett számok túlzottak. * * * Az 1689. évi körösi összeírás nem tartalmaz adatokat a növénytermesztés célját szolgáló területek birtoklásáról. Az adókulcs ismeretének hiányában egyértelműen nem tudjuk eldönteni, hogy a szőlőn ós a kerten kívül mely