Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján
zadi mezővárosi életnek, fejlődésnek rendkívül becses forrásai lehetnek, főként, ha nem külön-külön, egymástól mereven elválasztva, egyéb írott emlékeinktől eltekintve vizsgáljuk, elemezzük őket. Ezen lajstromok közül egyedülálló az az összeírás, amelyet Nagykőrösön 1689. január 27-i dátummal nyitottak meg. Bevezető sorai az alábbiak: ,,Az uj portiok elintézésének rendi és száma Torsa Albert, Tallas János Quantumszedő bírák uraink idejékben. Sánta Ferenc íródeákságában sequitur ut infra." Miként utaltunk már rá, a városra kivetett terhek szétosztása és a behajtás nyilvántartása érdekében évtizedek óta vezettek Kőrösön is feljegyzéseket. Ez a nyilvántartás is hasonló célokat szolgált, de jellegében, főleg pedig összetettségében, bizonyos területeken a teljességre való törekvésében eltér az összes korábbitól. Ezen széleskörű összesítés — valóságos összeírás — létrehozásának okát a több mint félévtized óta a városra nehezedő rendkívül nagy, évenként megismétlődő szolgáltatásokban kell keresnünk. A török kiűzése érdekében megindult hadviselés, a bécsi udvar politikája és a hadvezetés eljárása korábban soha nem tapasztalt pénzügjn ós egyéb terhet rótt országunk lakóira. A legtöbbet szenvedők érthetően azok a falvak és városok voltak, amelyek a katona 1 ' események színterén, vagy annak közelében helyezkedtek el. A „három város" történészei részletesen dokumentálták ezen esztendők megismétlődő, legálisan kivetett terheit és az alkalmi sarcolások következményeit. Csak 1686-ban Kecskemétre 40 620, Nagykőrösre pedig 20 610 rénes forintot vetett ki porcióként a feudális állam. 1 Ez mindkét város esetében többszöröse volt a hódoltság alatt kétfelé fizetett adónak. 2 Ezeken felül a következő években is kényszerültek még e városok a török számára is kifizetni az esedékes adókat. Ezen központilag kivetett szolgáltatásokon kívül sokat szenvedtek e városok Rensingh budai hadbiztos visszaélései miatt is. 3 A portyázó csapatok alkalmi sarcolásai, a különféle fuvarok és szolgáltatások tovább növelték ezen terhek nagyságát. Nagykőrösre általában feleakkora adó nehezedett, mint nagyobb szomszédjára. A rablógazdálkodás következtében mindkét cívis város gazdasági erőforrásai gyorsan kimerültek, és az újabb porciókivetés az adózók teherbíró1 HORNYIK János: Kecskemét város története, oklevéltárral. I—IV. Kecskemét, 1860—1866. III. 177. 2 Hornyik János számításai szerint Kecskemét terhe a „török uralom végső évtizedeiben 8—9 ezer forintra rúgott, 1685/86-ik évben 200 ezer forintig megadóztatott." I. m. III. 182., Ш. 186—189. Majlát Jolán számításai szerint Nagykőrös 1683—1714 között 270 000 forintot áldozott katonai célokra. Ezen kívül igen jelentősek voltak még a különféle önkényeskedés révén rá nehezedő terhek. Majlát Jolán : Egy alföldi vicis város kialakulása. Nagykőrös gazdaság- és társadalomtörténete a megtelepedéstől a XVIII. század elejéig. Budapest, 1943. 21—22. 3 1686. december 14-től 1688. december 23-ig Kecskemét 63 852 forintot fizetett ki számára, melynek jelentős ányadát a személyes céljaira használta fel. Hornyik: i. m. III. 412—415.
