Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján

Nagykőrös népe és gazdálkodása az 1689-es nyilvántartások alapján BEVEZETŐ A jelentős hagyománnyal és eredménnyel rendelkező magyar történeti statisztika hosszú időn át ritkán nyúlt a XVIII. század előtti forrásokhoz és kevés esetben elemezte azokat. Igaz, a XVI—XVII. századból lényegesen kevesebb a statisztikai eszközzel is feldolgozható írott emlékünk, mint a következő évszázadokból. A 60-as, 70-es évek kiemelkedően fontos feldolgozásai és publikációi sem -vállalkoztak arra, hogy a hódoltság területén fennmaradt ilyen irányú forrásokat számbavegyék, netán feldolgozzák. Pedig az itt fennmaradt városok közül nemegy rendelkezik olyan összeírásokkal, lajstromokkal, amelyek lehetővé teszik, hogy segítségükkel lakosaik számáról, vagyonáról és gazdálkodásáról egzakt eszközökkel az eddig ismerteknél többet tudjunk meg. Nagykőrös 1626-tól, Kecskemét 1662-től rendelkezik különféle nyilvántartásokkal, amelyek külön-külön ós együttesen is alkalmasak lehetnek arra, hogy történeti statisztikai feldolgozásuk révén még összetettebb és hitelesebb képet tudjunk rajzolni e két jelentős mezővárosról. Ezek az összeírások a közigazgatást, mindenekelőtt a mezővárosok különféle adóinak és egyéb terheinek nyilvántartását szolgálták. Ezekben rögzítették az adózásra robotra stb. kötelezettek nevét, a szolgáltatás nagyságát, a kötelezettség lerovását, illetve a hátralékokat. Éppen ezért jelentősen eltérnek a mai értelemben vett összeírásoktól, melyeket egységes szempontok alapján szakemberek készítenek elő, ós e célra jól felkészített összeírok hajtanak végre. E szóbanforgó források több évtizeddel megelőzik a legrégibb országos adatfelvételeket, így feldolgozásuk fokozott mértékben indokolt. Az esetek nagy hányadában nem ismerjük a különféle adóztatás alapját, az egyes lajstromok Összeállításakor követett szempontokat. A legtöbbször egyetlen célra irányuló eljárás következtében ezek a feljegyzések a valóság igen szűk területét rögzítik. Ezen fenntartások ellenére a XVII. szá28* 435