Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

Tekintettel arra, hogy ezekben az évtizedekben az esetek döntő többségében egész családok menekültek, költöztek, szöktek együttesen, ez esetben is az egyes nevek mögött családokat kell értenünk. A nagyobb bizonyosság kedvéért az első öt tizedben feltüntetett vidékiek nevét azonosítottuk az ugyancsak 1689-ben felfektetett porciófelvetési lajstrom adataival. A városra kivetett igen nagy összeg (24,850 forint) szükségessé tette a korábbiaknál is szigorúbb adóztatást, és ennek következtében azt is, hogy maradéktalan felvetést készítsenek. Ez a jegyzék ugyancsak 1—20 tizedre osztva rögzíti az adófizetők nevét. Az egyeztetés meggyőzhet bennünket arról, hogy igen alapos munkát végeztek az összeírok. Bár ezen lényegesen több nevet tartalmazó összeírásban sem a régóta itt lakók, sem a vidékiek névsora nem követi az előző lajstrom sorrendjét, a merőben más szempontokat követő jegyzék végeredményben meglepő egyezéseket mutat. Az 1. és a 4. tizedben minden vidéki neve maradéktalanul fellelhető. A 2. és a 3. tizedben 3—3, az 5. tizedben 1 fő nem volt azonosítható. Ez a minimális eltérés teljességgel érthető. A rendes évi adókivetés és a rendkívüli porciókivetés nem együtt történt. Közöttük bizonyos idő telt el, így a behajtások miatt néhányan szökésre kényszerültek. Végsősoron a „vidékiek" névsorát tartalmazó összeírás adatait reális számként fogadhatjuk el. Eszerint 1689-ben Kecskeméten minimálisan 331 vidékinek nyilvánított család élt, ami az adófizetők 28,7%-át jelentette. E vidékiek közül csak egy esetben nem tüntették fel, honnan jött az illető. Maga ez a tény is jelzi az összeírás alaposságát. A többi 47 településről és 5 nagyobb tájegységről került a városba. Tehát az a körzet, ahoiman ide menekültek, származtak e vidékiek, igen nagy. Bár eddig is tudtuk, hogy a felszabadító háborúk során és azt megelőzően Kecskemétre is tömegek menekültek be a környékről, csak ezen összeírás alapján figyelhetjük meg, milyen hatalmas „vonzáskörrel" rendelkezett e civis település. Egy hasonló adatsor birtokában könnyűszerrel ellenőrizhetjük azt is, mely településekről, milyen számban kerültek Kecskemétre családok, emberek. A II. számú táblázatunkon abc sorrendbe szedve közöljük a helységek és az onnan érkezők számát. A tájegységeket a felsorolás végén tüntettük fel. Végigtekintve a települések nevén, azt tapasztaljuk, hogy nagyobb részük Kecskeméttől egy-két napi járáson, azaz 60—70 km-en kívül eső körzetbe való. A közvetlen környező településekről származók aránya viszonylag alacsony. Rendkívül magas viszont a Baranyából ide érkezők száma. Az összes „vidéki" 56%-a innen jött. Ha felidézzük, hogy 1677-ben kb. 100 baranyai—somogyi jobbágy családot vittek fel innen Budára, az újabb közel 200 baranyai család kecskeméti jelenléte több mint feltűnő. Ez nem-