Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A migráció Kecskeméten 1662—1711 között
Ha migrációról szólunk, legtöbbször a XVIII. századi népvándorlásszerű nagy népmozgásra gondolunk. Pedig a XVI—XVII. század folyamán is ment végbe igen jelentős belső vándorlás, ha ez nem is mérhető a következő század százezreket új országrészekbe emelő migrációjához. A nyugalmasabb évtizedeket is felmutató XVIII. század ezirányú eseményeiről érthetően lényegesen többet is tudunk. 2 A XVII. század töredékesebb és e célra kevésbé használható forrásait még nem kamatoztatták. Az e századokban egyéneket és csoportokat ért szenvedések, a pusztulás rögzítése sem lehet öncélú és felesleges. Mégis talán fokozottabb figyelmet érdemel a nyomukban járó, kisebb-nagyobb közösségekre kiterjedő belső mozgás, a migráció, amely az új élet kereteinek kialakításához kiindulópont lehetett. A hódoltság középső részén végbement menekülésekre, szökésekre és vándorlásokra eddig csak szórvány adatokat, és legjobb esetben is csak ezekre alapozott áttekintéseket tettek közzé. így eddig is tudtuk, hogy a nagyobb mezővárosokba, mindenekelőtt a „három városba" sokszor és sokan menekültek a rabló csapatok elől a közelben levő falvakból, hogy a veszély elmúltával nagyobb részük a régi otthonába visszatérjen. 3 Arra viszont még nem volt vállalkozó, hogy a fennmaradt, nem túlságosan bő forrásanyag egészét a migráció alakulásának vizsgálata érdekében vallatóra fogja. így a XVII. századi nem jelentéktelen forrásaink erre vonatkozó adatait az országos történetírás sem tudta kamatoztatni. érdekében bizonyos túlzások, kevésbé kritikus megfogalmazások is születtek még a közelmúltban is. Nagykörös Buda felszabadítása érdekében folytatott harcok során igen nagy terheket volt kénytelen vállalni több más településsel együtt. Szenvedéseinek érzékeltetésére Ballá Gergely krónikáját idézik többen is, amely szerint a felszabadító háború első éveiben lett is olyan nyomorúság, hogy „ ... az egész városbeli nép vagy lakosoknak keze alatt nem maradtott több egy fekete tehénnél, amelyis az ekklésia péncéjében tartatott, és úgy lett maradása ..." (Pest megye műemlékei, Bp. 1958. 122. old.) Pedig már Galgóczy Károly, a város monográfusa a múlt század végén felhívta a figyelmet arra, hogy „Ez azonban vagy csak élez, vagy túlzás. Élez, ha azt kell reá mondani, hogy: igenis, mert a többi szarvasmarha fehér volt, vagy kint volt a pusztán és az akolban; — túlzás, ha azt hisszük, hogy a körösi lakosság, amelynek sok minden felé volt pusztája, amely főként barom legeltetésére szolgált, minden marháját otthon tartotta." (Nagy Kőrös város monográphiája, Bp. 1896. 40. old.) 2 A Duna-—Tisza közén a XVIII. században lezajló belső mozgás vizsgálatával kapcsolatosan itt csak Bárth János : Migráció és kontinuitás egy Duna melléki táj népességtörténetében. Cumánia (Bács-Kiskun megyei muzeumok közleményei) II. 285—329. Kecskemét, 1974., IIő.: Fájsz népessége a XVIII. század közepén (In BácsKiskun megye múltjából I. 81—131. Kecskemét, 1975, Uő.: Doroszló népessége a XVIII. század közepén) (Hung. Közi. 13. évfolyam 1—2. sz. 1—70. Novi Sad — Újvidék, 1981.) Gyetvai Péter: A tiszai korona-kerület újranépesedése a XVIII. században. (In: Bács-Kiskun megye múltjából II. 1979. 343—406.) Ezen feldolgozások nem tölthetik ki azokat a hiányokat, amelyek a XVII. századot illetően máig fennállnak. A XVI. századra vonatkozóan a népességmozgásra is utalnak esetenként a török defterek feldolgozását vállaló munkák. Pl. Vass Előd: Kalocsa környékének török kori adóösszeírásai. Kalocsa, 1980. Kecskemét és környékének számszerű alakulására Mészáros László: Kecskemét gazdasági élete és népe a XVII. század közepén (In: Bács-Kiskun megye múltjából II. 1979. 68—287.) nyújt alapos ismereteket. 3 HORNYIK János: Kecskemét város története oklevéltárral, II. 1861. Kecskemét, ill. Majlát Jolán: Egy alföldi cívis-város kialakulása. Nagykőrös gazdaság- és társadalomtörténete a megtelepedéstől a XVIII. század elejéig. Bp. 1943.
