Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

A hódoltság kellős közepén lévő Kecskemét a XVI—XVII. századi nagypusztulások során vált igazán jelentős mezővárossá. A XVI. század végétől építette ki önálló, magyar közigazgatását.

4 Egykori irataiból a többszörös súlyos pusztulás után is igen jelentős XVII. századi irategyüttesek maradtak fenn. Jegyzőkönyvi töredékek, adó- és számadáskönyvek, dézsma- és robotjegyzékek, valamint a levelezések teszik lehetővé, hogy 1662-től folyamatosan viszonylag pontosan követni tudjuk a város életében végbement fontosabb eseményeket, változásokat. Ezen belül a lakosság fluktuációjára, nemkis mértékben a környéken végbemenő migrációra is igen fontos, viszonylag bő ismereteket gyűjthetünk belőlük. Vizsgálódásunk zárópontjajaként a Rákóczi szabadságharc végét volt célszerű megválasztani. Ezen öt évtizednyi időszak után kezdődött meg vidékünkön is a szervezett telepítés. Ugyanakkor e félévszázad egészére jellemző a rossz közbiztonság, a visszavisszatérő háború. Az egész időszak alatt hozzávetőlegesen azonosak voltak a gazdasági körülmények, változatlanok az életviszonyok. Mindez indokolja, hogy a XVIII. századi nagy migrációtól különválasztva vegyük szemügyre ezt a folyamatot. Bár a jegyzőkönyvi töredékekből, a városi statútumokból és számadáskönyvekből is igen hasznos adatokhoz jutunk a jövevényekkel szembeni eljárásra, a legfontosabb és legfolyamatosabb forrásaink mégis az adókönyvek. Ezeknek az összeírásoknak az ezirányú felhasználása azonban nem könnyű. „Ezek az összeírások ugyanis [• • • ] közvetlenül az adózás gyakorlati érdekeit szolgálták. A valóságnak tehát olyan kiragadott mozzanatait jegyezték fel, amelyek az adóztató hatóságokat éppen érdekelték. Más, hiányzó mozzanatok kiszámításán törheti az utókor a fejét . . ."

5 A helyi közigazgatás egyik legfontosabb feladata a hódoltság idején az volt, hogy időről-időre előteremtsék azokat a pénzösszegeket és ajándékokat, amelyeket részben a török, részben a magyar államnak és földesuraknak kellett adni. Ennek érdekében rendkívül szigorú és következetes adóztatást kellett a városban gyakorolni.

6 így az adólajstromokba bekerült minden olyan személy, aki e tekintetben számításba jöhetett. Ezért gyakorlatilag teljesnek mondhatjuk a város adóköteles lakosságáról készített jegyzékeket, hisz az adózás alsó határa igen alacsony volt. Az adószedő bíró évről-évre házanként rögzítette az adózók nevét. A gazdák neve viszonylag következetesen követi egymást éveken át. A gazdáknál lakó zsellérek között viszont annál nagyobb a változás. Ez tehát azt jelzi, hogy nem mechanikusan másolták át az előző évi feljegyzéseket. Eljárásuk olyan következetes és maradéktalan volt, hogy 4 HORNYIK: i. m. II. 98—99. 5 KOSÁRY Domokos: Pest megye a kuruckorban. (In: Pest megye múltjából, Bp. 1965.) 30. 6 HORNYIK: i. m. II. és III. kötet.