Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között

A migráció Kecskeméten 1662—1711 között Egy-egy terület etnikai viszonyainak alakulása mindig sokakat érintett, és sokakat érdekelt. Különösen nagy figyelmet fordítottak és fordítanak a Közép-Kelet-Európa térségében élők e fejlődési folyamatra. Az etnikai szempontból egyébként is igen tarka képet mutató Kárpátmedence és Balkán félsziget ezirányú változásainak egyik legjelentősebb formálója kétségtelenül a török hódítás, illetve az ennek keretében megindított, a két földrajzi egységen is túlmutató hadjáratok sora volt. Ezek nyomán, valamint a török állami és magánföldesúri kizsákmányolás következtében tájegységek néptelenedtek szinte teljesen el. A XV—XVI. század fordulójára az ország déli részének magyar lakossága csaknem teljesen kipusztult, illetve elvándorolt. A XVI—XVII. század során a Dunántúl délkeleti részei és az Alföld hatalmas térségei jutottak ugyanerre a sorsra. így a hódoltság döntően befolyásolta az egész Kárpátmedence, de különösen hazánk mai területének etnikai alakulását. Ennek következménye, hogy alig akad olyan számottevő, a hódoltság történetével foglalkozó munka, amely valamilyen formában ne érintené az itt élő tömegek nagyobb vagy kisebb arányú, kényszerű vagy önkéntes mozgását, a migrációt. A török és a magyar törekvések, érdekek a hódoltság területén is ellentétesek voltak, így mind az állami, mind a magánföldesúri gyakorlatban gyakran ütköztek is. A két fél legtöbbször ellentmondó rendszabályai, a gyakori háborúk, a közbiztonság szinte teljes hiánya, a sokféle ós súlyos terhek hol lökésszerűen lendületet adtak a tömegek mozgásának, hol pedig gátolták az egészséges és szükséges folyamatokat is.

1 1 A hódoltság irodalma korok, történetírói iskolák és irányzatok tudományos eredményeit és törekvéseit fogja át. E hatalmas szakirodalom nemegyszer egymásnak is ellentmondó megállapításokat és olykor túlzásokat is rögzít. Az egyik legnagyobb vita a török kizsákmányolás és fennhatóság rendkívül súlyos, a magyar fejlődést végzetesen gátló jellege, illetve viszonylag enyhe módja felett folyt. Az egyik oldalon a török önkényről, a török kizsákmányolás kegyetlenségéről és pusztító hatásáról szóló bizonyítékokat vonultatták fel, a másik oldalon a viszonylag nagy önkormányzati szabadságot, a gazdasági és a társadalmi fejlődés új megjelenési formáit emelték ki, melyek a hódoltsági nagy mezővárosokra volt jellemző. Nem kétséges, hogy ezeket a vitákat nem kis mértékben motiválta a Habsburgokkal szembeni rokon- és ellenszenv is. Előfordult az is, hogy a meggyőzőerő fokozása