Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

gazdákról is. Le kell azonban szögeznünk, hogy az itt élők életkörülményei igazán tragikussá csak a felszabadító háború során váltak. Erről szakirodalmunk már sok alkalommal megemlékezett. A város jeles történésze, Hornyik János szinte egy kötetnyi dokumentumot szedett össze, amely gazdagon illusztrálja, milyen atrocitárok és sarcolások követték szinte naponta egymást ezen a vidéken. A város vezetői a nyomor és az élelemhiány okozta bajokon oly módon kívántak segíteni, hogy a legfontosabb élelmiszerek árát limitálták, és a nyerészkedőket elég szigorúan bűntették, illetve a legfontosabb élelmiszerek kereskedelmét korlátozták. Már 1684-ben a számadáskönyv egyetlen oldalára több büntetés rögzítése került: ,,Egy legény a tilalom ellen árpát adván el, fizetett 6 garast. Szűcs Peteris ezen dolgáért fizetett 321 garast. Egy nyereségre kenyeret szedő emberen vettünk 5 garast. Egy solti asszony, kenyérrel kereskedő, fizetett 4 garast."

120 A hamisan történő mérés sem volt ritka, amely ugyancsak a legszegényebbeket sújtotta . . . Ujabb oldalakon közel hasonló számban találkozunk a nyerészkedés megfékezésére tett büntetésekkel. A gabona és a kenyér mellett több más élelmiszerrel folyhatott a spekuláció. „Bakonyi Istvánon vettünk f. 8, azért, hogy a mézet a váras tilalma ellen megvette és nem igaz úton mérte."

121 1685-ből és 86-ból hasonló adatokat nem leltünk. Tekintettel arra, hogy az árak, különösen a legfontosabb élelmiszerek ára ezekben az években sem volt kisebb, sőt egyiké-másiké még nőtt is az előző évekhez képest, feltételezhetjük, hogy a nyomor vámszedői később sem maradtak tétlenek, tovább nehezítve a legszegényebbek amúgyis sanyarú életét. Nem lenne teljes a munkabérekről felvázolt kép, ha nem szólnánk a bérmunka szabályozásával kapcsolatos intézkedésekről, a cselédekkel szembeni visszaélésekről is. Sajnos ilyen jellegű feljegyzésünk még kevesebb van, mint bérekre utaló adatunk. Az esetlegesség torzító hatását itt mindenekelőtt annyiban kell figyelembe vennünk, hogy a gazdák részéről történő visszaélések kis hányadát torolták meg, még kisebb hányadáról készült feljegyzés. Egy-egy hasonló témájú írásos emlék minden bizonnyal „tipikus" eljárást örökíthetett meg. A pásztorok mostoha életkörülményeire utal az alábbi eset: „Bab Mihály Katona Jasnossa hideg megh vette juhász karért fizetet az urnák f. 60, melyből az be adónak hajlót tall. 2, deáknak 12.

"

ш Nem lehetett ritka az alábbi eljárás sem: „Patai Andráson bírságot vettem 13 garast szolgája 120 Sz. k. 1684. 80. 121 Sz. k. 1684. 79. 122 A. 1662. bírságolás.