Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

ezt az összeget. A beosztásnak is inkább megfelel, ha Terebesi István „rationista" fizetésével hasonlítjuk össze a jegyző bérét, hisz felelőssége érthetően kisebb volt mint a gondnoké. Az ő fizetése csupán 6%-kal múlta felül a nótáriusét. Proczner Mihály „vasmetző" qualifikált szakmunkásnak minősíthető. Az évi 156 forintot kitevő bérével helyi szakmunkás, illetve iparos jövedelmét sajnos nem tudjuk összevetni. Hasznosnak ígérkezik viszont a nyolc pénzverő átlagbérének összehasonlítása néhány konvenciós fizetésével. Részben ők is feltétlenül szakembereknek, munkásoknak minősülnek, de nem rendelkeznek annyira sajátos felkészültséggel, mint a metszők. E nyolc munkás évi fizetésének átlaga: 82 forint és 87 dénár. Ez az összeg a kecskeméti mészáros konvenciójának (készpénz és naturália együtt) 139%-a, a csapiárénak 131%-a, a háziszolgáénak 263%-a, a lovászénak 342%-a. Figyelemre méltó, hogy még a jegyző fizetését is meghaladta ez az összeg. A „gálickű főző ház béliek" közül a mester, Szász Péter évi bérét, amely 104 forintot jelentett, nehéz összehasonlítani a konvenciósokkal. Két társának ,László Istvánnak és Thot Mihálynak a fizetését már annál inkább, ők minden bizonnyal nem rendelkeztek különösebb szakmai felkészültséggel, mai terminológiával segédmunkásnak, illetve betanított munkásnak mondhatnánk őket. Évi fizetésük 52, illetve 57,5 forint csaknem fele a mesterének. Ez napi 18—20 dénár fizetésnek felelt meg. Az itteni csaplár és a mészáros fizetése egyaránt nagyobb mint ezeké a munkásoké. Kettőjük bérének az átlaga a háziszolga fizetésének 173%-a, a lovász bérének 226%-a. A töröktől megmenekült és a hódoltsági terület bérviszonyaira ezen néhány adat birtokában általános érvényű megállapítást természetesen nem vonhatunk le. Csak annak a rögzítésére vállalkozhatunk, hogy a nagybányai szakmunkások és munkások fizetése többszörösét képezte a hódoltsági mezőgazdasági cselédek bérének, de a szakmunkásoké is számottevően meghaladta a hódoltság területén élő városi alkalmazottak fizetését. A VÁROSI TANÁCS AZ ÉLET- ÉS MUNKAKÖRÜLMÉNYEK SZABÁLYOZÁSÁÉRT A hódoltság utolsó évtizedeiben a Kecskeméten élő cselédek, alkalmazottak életkörülményei rosszabbodó tendenciát érzékeltetnek. Lényegében ugyanezt mondhatjuk el, bár minden bizonnyal kisebb mértékben a paraszt-