Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

ben pl. : Fejes Máténak kosok őrzésért n. 262, fizettem f. 7." 1676-ban ugyanilyen munkáért 7 forint és 36 dénárt kapott. Más feljegyzés szerint: 1663ban „Farkas juhásznak fizettünk az meddü juhok örzésétül tall. 2." Nyilvánvaló, hogy e munka is csak az év kis hányadára korlátozódhatott. A fentiek a pásztorok egyik legnépesebb csoportjának kereseti lehetőségeit érzékeltetik. A juhászathoz szorosan kapcsolódott a tejtermék hasznosítása. Ennek érdekében alkalmazott a város rendszeresen sajtnyomót, sajtkészítőt. Esetenként házaspárt fogadtak fel juhásznak, illetve sajtnyomónak. 1662-ben „Nagy Pált feleségestül sait nyomónak és fejüs juhásznak fogattuk megh in tall. 20. Egész ruha, 2 fertály buza, 1 szekér fa, 2 főre ualo patyolat, 1 csizma, 1 végh gyolcs." 1666-ban „Fejes Mathenenak Annának béri f. 10, minden hétre egy sait, egy csizma, egy főre való, egy köz futa, egy fertály buza." A szerződés még az alábbi szöveget is magába foglalja: „Azon megesküt, hogy az mely varos jószága kezénél jár, tekozloja nem leszen." Férje, miként a korábbi idézetekből is kiderül, ezen időszakban több évben a város juhásza volt. Azonban nemcsak asszonyokat alkalmaztak sajtkészítőnek. A férfiak díjazása érthetően eltért az asszonyokétól. 1680-ban „Sajtos 6 uyju István béri barany nro 15, egy pár kapcza, fel ruha". A többi szerződés tartalma fő vonásokban ezekkel egyezik meg. Esetenként 2 gömölye egészíti ki, illetve az asszonyok más-más ruházati cikket alkusznak ki maguknak. A juhászattal kapcsolatos cselédek sorát az istrongahajtóval zárhatjuk, őt a bojtárral vehetjük azonosnak. Elnevezése a fejesnél való körzeműködésére utal. A szerződések szövege is egyértelműen jelzi, hogy gyermek-bérmunkával állunk szemben. 1662-ben „Az isztronghajtó Jancsinak béri f. 7, egész ruha." 1671-ben a kifizetést is részletezték: „Isztronga hátónak fl., 2, egy imegh és egy lábeli, egy egész ruha. Solutio: Attam egy süveget bériben d. 60, attam egy ködment és egy nadrágot, item egy gattyát is inget, egy szűrt csuhát bériben, tíz sing vásznat attam d. 82." A készpénz összege évekkel később ismét nőtt: 1674-ben „Isztrongás Petit esztendeigh in. f. 6, egész ruha" fogadta fel a város. Kanász, vagy disznópásztor 1669-től van nyilvántartva a cselédek között. A több mint egy tucat szerződés közül talán a legtipikusabb, legtöbbet mondó az alábbi a kifizetés rögzítésével együtt. 1674: „Disznó pásztornak Istokot esztendeigh in fl. 6. Egész ruha. Nadrágért attunk f. 1, két szűr csuhát timon 9,az egyik hajol a bérire f. 2, item adtunk neki d. 80, item 4 sing vásznat d. 32, dolmányát is, item d. 80, item d. 20, item d. 88." Kivételnek tekinthető, hogy 1679-ben természetben fizették: „Kanászé egy borjú, egész ruha." Bár a választott időhatáron túl keletkezett az alábbi két szerződés, mégis