Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben
„Deák Pál uram bíróságában nyíráskor olvastunk Lukács Juhász eleibe 434 juhokat. Item bárányokat 155. 49 A juhászat, ez az ősi foglalkozás az egyik legjövedelmezőbb, de egyben a legösszetettebb ismereteket és készséget is igénylő pásztorkodási forma. Ennek köszönhető, hogy a fennmaradt szerződések is több speciális munkakört tartalmaznak. A nyájjuhászt az esetek többségében egész évre fogadta fel a város. Konvenciója részben készpénzből állott, a 70-es évek derekától viszont általában bárányt kapott (kért) helyette, részben a szokásos egész ruhát biztosították számára. Ettől azonban elég gyakran eltértek. 1662-ben „Nyaij juhasznak Fejes Máténak béri tall. 10 (azaz 16 forint), egész ruha, 3 fertály buza, két bárány, egy végh török vászon." Vak Istók pl., aki 1672-től 13 éven át ismételten elszegődött a városhoz, 1672-ben lényegesen kedvezőbb feltételeket tudott maga számára kialkudni. „Vak Istók juhász béri esztendeigh f. 18. Egész ruha és másfél száz juh teleltetése." Ugyancsak szinte folyamatosan nyomon követhető a fejős juhász rendszeres alkalmazása. Somodi István 1665-től 1685-ig csaknem megszakítás nélkül a város szolgái között található. Az esetek többségében egyértelműen fejős juhásznak titulálják, de előfordul, hogy csak nevét rögzítik, munkaterületét nem. Valószínűének látszik, hogy e minőségben szolgált végig. Az ő konvenciója is sajátos bővülést mutat az évek során. 1665-ben, amikor első esetben jelenik meg a város szolgái között feltételei az alábbiak voltak: „fl. 12, egész ruha, 2 saru, 2 ümegh s gatya, 1 fertály buza." 1680-ban azonban már „Somodi István béri flo 16, 3 fertály buza, 1 szekér fa, 1 saru, ruha." Nem felesleges megemlíteni, hogy a következő évben, amikor konvenciója ugyanez volt, elszökött. Az ezt követő évek során azonban ismét kötöttek vele szerződést azonos, sőt kedvezőbb feltételekkel. A juhtenyésztés sajátosságaiból adódik, hogy az év meghatározott időszakára (szent György naptól szent Demeter napjáig, azaz április 24-től október 26-ig) a juhászok munkája megnőtt. Ezekben a hónapokban csak megfelelő segítséggel tudták feladatukat ellátni. Az esetek nagyobb részében nyomát találjuk annak, hogy ezen időszakra a város még egy fejős juhászt alkalmazott. A díjazásra tipikus példaként az 1677-ből való szerződést idézhetjük: ,,Tok István fejős juhásznak Szent Demeter napigh való béri flo 10, fél ruha." Ugyancsak idény jellegű tevékenység volt az elletős pásztorok munkája. 1871-ben Fejes Máténak 4 forintot fizettek e tevékenységéért, ő vállalt más években egy másik, ugyancsak idény jellegűnek nevezhető munkát. 167449 A. 1667., K. 1663.
