Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

renc látta el ezt a munkát. így érthető is, hogy fizettségében lényegi változás nem történt. A szerződések és az elszámolások közül az 1684. évit célszerű idézni, mivel egyrészt a legrészletesebb, másrészt érzékelteti, hogy a török kiűzése előtt közvetlenül milyen áron szerezték be, illetve váltották meg az egyes naturáliákat. „Tolvaj Ferencz béri. Kész pénz flo 16, dolmány, aba, nadrág aba, ködmön nro 1 buza 4 fer(tály), saru 3, r. fejelés 1, török vászon 1 végh, két gatya. Adtam neki 2 csizmát gar(as) 10, item 5 garast felesége csizmájára, item béribe tall. 3, de pecunia totum, ködmönre gar. 9, 1 végh török vászon gar. 9, item 1 csizmát tall. 1/2, 1 fejelés gar. 3, számadás után búzájáért adtam neki tall. 8, egy csizmát gar. 3." Ettől a fizettségtől számottevően eltér a 60-as évek elején biztosított járandóság. Farkas János 1663-ban csak 10 forintot kapott, az egész ruha, nadrág, két ing és gatya mellett egy új saru és fejelés, valamint egy fertály buza szerepel. A konvenciós szerződéssel rendelkezők között csaknem külön csoportot képeznek itt is a mezőgazdasági cselédek. Ezek között, mivel hasonló foglalkozású több is akadt, kialakulhatott egyfajta hierarchia. A pásztorok között ez nyilvánvalóan jelentős hagyománnyal rendelkezett. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy e cselédek is az elszegődés révén jóval erősebb függésbe kerültek mint a jobbágyok feudális függése. Ok szolgálatuk idejére kénytelenek voltak lemondani bizonyos személyi jogokról is.

44 Ez megbecsülésükben, bérükben is feltétlenül tükröződött. Nemcsak e város szolgái, hanem a mezőgazdasági cselédek között általában a legjelentősebb hányadot, az ún. derékhadat a béresek, kocsisok, lovászok alkották. Munkaerejük kihasználtsága tekintetében a mezőgazdasági bérmunkásság talán legkizsákmányoltabb része lehetett a civis városban is.

45 A szerződésekben az elnevezést tekintve primáriust, bérest, lovászt és csikóst különböztethetünk meg. A primárius elnevezés, amely csak néhány esetben lelhető fel, a cselédek közötti már jelzett rétegződésre utal. Bár éppen ez az esetlegesség is mutatja, hogy olyan hierarchiáról itt nem szólhatunk, amilyen a főúri birtokokon főként a XVIII. században vált általánossá. Az első lovász, első béres készpénz fizetése harmadával magasabb volt mint cselédtársaió. 1662. „Szabó Mihály primariusnak béri tall. 10. Egy vég aba, egy ködmen, egy végh török vászon, két fertály buza." 44 SÁPI: i. m. 37. 45 Uo. 51.