Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

Ugyanez a Szabó Mihály a következő években is több alkalommal szegődött a városhoz. Ezen alkalmakkor viszont semmi megkülönböztető jelzőt nem kapott, sőt készpénzben meghatározott bére is csökken: 1666-ban 12 forint. 1672-ben is még csak 13, 1674-ben pedig 14 forint. Nyílván „feladatköre" presztízse is ennek megfelelően változott. A béreseket és a lovászokat szerződéseik alapján igen nehéz megkülönböztetni. Ez nyilvánvalóan annak következménye, hogy munkaterületük ós munkakörülményeik sem tértek el érdemben egymástól. A többi cselédtől való különválasztást mindenekelőtt az teszi lehetővé, hogy esetenként egyértelműen utalnak tevékenységükre. Péter lovász minden bizonnyal azonos azzal a Nagy Péterrel, aki többmás évben is elszegődött a városhoz, kinek neve mellé szükségtelennek érezték kitenni a megkülönböztető értelmezőt. Kis Mihály lovász, Balas János lovász, Kozári István béres esetében ugyanezt mondhatjuk el. E béresek, lovászok szerződésének tartalma évről évre csaknem teljesen megegyezik: fizetségük 12, majd a 70-es évek derekától 15 forint készpénz és egy egész ruha. Ritka kivételnek számít 1682-ből származó feljegyzés részletessége, amelyből megtudjuk, hogy „Koncz Lőrinczet fogadtuk esztendeigh béresnek in fl. 16, egész ruha, 4 saru, egyik fejelés. De mivel rossz volt, szolgált 3 holnapigh." Külön kell említést tennünk a város csikósáról, annál is inkább, mivel maga a város is rendelkezett önálló ménessel, ahol a lovászok egy részét is alkalmazhatták. Igaz, hogy csak a nyolcvanas évek elején történik négy évben róla említés, de e vidéken elég elterjedt foglalatosság volt a lótenyésztés, és bérük alapján sok tucat társuk körülményeire következtethetünk. Az első feltűnő jelenség a csikós esetében az, hogy család- és személynevét egyetlen alkalommal sem említik, pedig más cseléddel kapcsolatosan az esetek döntő többségében ezt megteszik. Az 1681-es egyezség szövege: „Csikós beri flo 10, ruha egész. Két sing lábravalót adtam neki. Item flo 12, ködmenre gar. 6." A következő években a készpénz összege 12, majd 14 forintra nőtt, a naturália lényegében nem változott. E vidéken a juhászat igen nagy múltra tekint vissza. Már az 1546-ban a defterek 16 birkás gazdát vettek nyilvántartásba, akik 3756 juhot tartottak, pásztoraik száma 11 volt, és rajtuk kívül 13 családtag segédkezett gondozásuknál. 1562-ben a juhos gazdák száma 41-re, juhaik száma pedig 10 693-ra nőtt. A 29 alkalmazott pásztor mellett 44 családtag működött közre.

48 A XVII. század első kétharmadára nincs ilyen irányú adatunk. De 1662-től a dézsmabárányok nyilvántartása alapján tudunk meglehetős pon46 MÉSZÁROS: i. m. 86—88.