Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

rág 1, törökvászon 1 vég, csizma n.o. 1." (Kajmekán török eredetű szó, jelentése: helytartó, helyettes.) A város egyik nem jelentéktelen bevételi forrása volt a pálinka értékesítése. Az „égettbor" a különféle ajándékok között is gyakran fellelhető. Ezért volt célszerű a város számára egy önálló pálinkafőző működtetése is, bár ennek folyamatosságát forrásaink alapján már nem tudjuk dokumentálni. A pálinkafőző alkalmazását a 70-es évek elején keletkezett három szerződés igazolja, melyek közül az elsőt idézzük a kifizetéssel együtt. Ezen utóbbi részt azért is érdemes idézni, bár lényegesen bővebb mint maga a szerződés szövege, mert az ,,egész ruha" formula részletes feloldását, magyarázatát adja, így a későbbiek folyamán a hasonló kitételek tartalmát pontosabban tudjuk érzékeltetni. 1671. „Égetborégető béri f. 12., egész ruha, Solutio: attam egy dolmánt, egy ködment, egy nadrágot, egy csizmát, egy inget, gatyát, item f. 1, item d. 40, item d. 60, item egy inget és lábbelinek való vásznat, esmét béribe f. 10, egy süvegért d. 80, egy csizmájért d. 80.

43 A következő években már személy szerint is említik a munkavállalót: „söprű főző Kőszegi János" néven. 1672-ben convenciója két fertály búzával növekedett, de a következő évben már ez a tétel nem szerepel szerződésében, tehát a gabona csak kivételesen alkotta a konvenció részét. Az 1670-es évek derekától több alkalommal maradt fenn konyhai kisegítőnek, szolgálónak szerződése. Ezekben hol kisebbik szakácsasszonynak, hol szolgálónak nevezik, illetve néhány alkalommal csak a név és a szerződés szövege alapján dönthető el, hogy milyen cselédről van szó. A szerződés tartalma ezúttal is igen eltérő évenként. Közös, hogy egy kivételtől eltekintve készpénz fizetésére nem került sor. Legtipikusabbnak talán az 1686-ból származó szerződés tekinthető. „Csompo Panna conventioja enyi. Egy bagaria szoknya, rása válra, egy kisniczer kurdi belessel, imegh váll 2, főre való 2, csizma 2, futa 1." Több pontjában eltér az 1676-ból való convenció szövege: „Az szakács asszony szolgálójának béri: egy fejtü szoknya, rasa valra, 1 talléros zobon, 1 füre való patyolat, 1 vászon ellőkötő, 2 pár szegedi cselebi csizma." A fentieken kívül feltűnik még egy-egy olyan anyag, ruhadarab, amilyen a szakácsasszonyok szerződéseiben is szerepelt. Élelemről a konvencióban — érthető módon — sem itt, sem a szakácsasszonyoknál nem esett szó. Ugyancsak városban, pontosabban a városházánál alkalmazott cseléd a házi szolga. Kisebb kihagyásokkal az egész negyedszázadon át találkozunk szerződésével. A hetvenes évek derekától az esetek többségében Tolvaj Fe43 A. 1671. 22* 339