Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

A bérek alakulása Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben

feltételezhetjük, hogy a tavasz során katonának küldött cselédeken kívül másfél-kétszer annyian otthon maradtak. Ezek alapján a felnőtt férfi zsellérek és szolgák száma 1704-ben Kecskeméten 1400—1700 közötti lehetett. Tekintettel arra, hogy a török kiűzése előtt a város lakóinak száma valamivel kisebb, a szegénység pedig lényegesen szűkebb körű volt, a férfi cselédek és zsellérek számát 1000—1300 közöttinél sokkal nagyobbra nem indokolt becsülni. Ez az összeírás más összevetésre is ad alkalmat. Mivel több esetben egyértelműen feltüntették, hogy egy-egy gazdától hány cseléd, szolga ment el katonának, az adókönyvben pedig ellenőrizhető, az illető hány vadszámmal rendelkezett, bizonyos arányok a megállapított vadszám és az alkalmazott cselédek száma között kétségtelenül kimutathatóak. A három szolgát lóra ültető Bodacz János 8, Börze István 24,5, Hagymási Gergely 42, Hegedűs János 85, Kovács János 38, Szántó János 16, Szívós János 31, Szívós Pál 31, Varga Ágoston 39 és Zana Gergely 31 vadszámmal rendelkezett. A három szolgát, cselédet küldők vadszámának átlaga 34,5. Négy szolgát katonának küldő Boda Gergely 28,5, Sárközi Pál 24, Szívós János 142, Thott Gergely 13,5 vadszám után adózott 1703-ban. Vadszámuk átlaga: 52. Nagyon figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a 8. tizedbeli Kis István hat szolgája ment „kuruczságra".

32 E számok nagyfokú szóródása is arra int, hogy a nyerhető számtani középarányosokból ezúttal ne vonjunk le fellebbezhetetlennek tűnő következtetéseket. Azt viszont mindenképpen dokumentálhatjuk, hogy a 30—50 vadszám után adózó kecskeméti cívisek az esetek többségében tartottak 6—8 bérest, cselédet. 1684-ben 99 adódó rendelkezett 30 vagy annál nagyobb vadszámmal, ők azok, akik több cselédet is alkalmaztak. A 11—29 vadszámmal rendelkezők, számuk 256, ugyancsak tarthattak néhány szolgát. Ezek alapján nem túlzott tehát a feltételezésünk, hogy Kecskeméten a török kiűzése előtt 1000—1300 körül lehetett azon felnőtt férfiak száma, akik munkaerejük rendszeres eladására kényszerültek. Nincs támpontunk arra vonatkozóan, hogy a bérmunkára kényszerülő nők és gyermekek száma, illetve a lakossághoz viszonyított aránya mekkora lehetett. A fentiek alapján joggal tételezhetjük fel, hogy ezek is jelentős tömeget alkottak. Mindezek figyelembe vételével megállapíthatjuk, hogy Kecskeméten a hódoltság utolsó évtizedeiben a bérmunkát vállalók, a cselédek, zsellérek, napszámosok az összlakosság 25—30%-át alkothatták. A város cselédeinek, szolgáinak bérével kapcsolatos megállapítások tehát a mezőváros lakosainak 32 Mivel több Kis István is előfordul a lajstromban, nem lehet tudni, hogy melyiknek a szolgáiról van szó'