Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

tek. Ennek ellenére azt kell hangsúlyoznunk, és ezt az adattár, ill. ennek elemzése is dokumentálja, az esetek döntő többségében az eladói ár egy jól rögzíthető sávban helyezkedik el. Szertelenül magas árat csak a tenyész­állatokért, vagy a kiemelkedően jó adottságokkal rendelkező lovakért, csi­kókért (valószínűleg ugyancsak tenyészállatokért) kértek és kaptak. Az élőállatok árának vizsgálata során a hellyel való takarékosság miatt nem vállalkozhattunk arra, hogy minden évből gyűjtsünk adatokat. Meg kellett elégednünk azzal, hogy a hódoltságot követő évtizedekben ötéven­kénti időszakot kövessük. Ettől csak néhány esetben tértünk el, főként akkor, ha a hozzá közel álló terminusban nem leltünk adatot. A hódoltság idejében minden évből rögzítettük a forrásainkban fellelhető árakat. A ló az Alföldön mindig is igen nagy értéket képviselt. A hódoltság alatt ára még növekedett, hisz a gazdasági hasznosítása mellett a katonai okok miatt az iránta való igény még inkább megnőtt. Nem vél étlen, hogy Kecs­keméten is több civis gazda saját ménest is tartott fenn, s a város maga is évszázadokon át rendelkezett önálló ménessel. 21 1662 és 1790 közötti idő­szakból 43 év adatait dolgoztuk fel. A jóval több mint száz év átlagára 3700 dénár volt. A szélső értékek érthetően erősen eltérnek egymástól : leg­kisebb értékben 1200, legmagasabb értékben 8300 dénárban cserélt a ló gazdát. A legnagyobb összeg a legkisebbnek 6,9 szerese. Ez az első ránézésre szertelenül nagynak látszik, gondolnunk kell viszont arra, hogy a minőségi különbségek talán ezen állatnál a legnagyobbak, illetve fel kell idéznünk a gabonaféléknél tapasztalható szélsőségeket is, ahol ennél nagyobb szorzók is fellelhetők voltak, s ekkor rögtön kevésbé tűnik irreálisnak a két szélsőség. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy az esetek döntően nagy hányada egymáshoz viszonylag közel álló értékek között mozog. Az átlag — 25 év átlaga — 68—135% között van, amely az esetek 58%-át jelentette. Ilyen körülmények között, amikor az egyes évek átlagai csaknem kivétel nélkül elég nagy szélsőségek összegeződése révén alakulnak ki, nem könnyű az ár mozgásának a tendenciáját kitapintani. De talán éppen ilyen esetekben segíthet a statisztikai módszer a legtöbbet. Feltétlenül fel kell arra is figyelnünk, hogy az 1740-et követő fél évszá­zadban az éves átlag csaknem kivétel nélkül a vizsgált 130 év átlaga fölött volt. Ez feltétlenül azt jelzi, hogy ennek a fontos háziállatnak az értéke ezen évtizedekben kitapinthatóan nőtt. Árának csaknem folyamatos növe­kedését az időszakra jellemző hosszú háborúkon túl a mezőgazdasági áru­termelés fokozódásával, a lovak igavonásra történő fokozottabb bevonásával lehet magyarázni. 21. E.USVAY Kálmán: Kecskemét város ménese In: Bács-Kiskun megye múltjából I. 53—80.

Next

/
Oldalképek
Tartalom