Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790
A XVII— XVIII. század hétköznapjaiban összetettebb szerepet kapott az ökör, mint a ló. A lónál igénytelenebb, igen nagy fizikai erővel rendelkező jószágok energiáját mind a mezőgazdaságban, mind a közlekedésben—szállításban (amelyen a hadseregnek szóló szállításokat is érteni kell) felhasználták, húsuk révén pedig az élelmezésben volt nem ritkán meghatározó helyük. Az ökrök árának alakulására 1662—1790 közötti időszakon belül 26 évből gyűjtöttünk adatot. Ekkor a súlyozott átlagáruk 2846 dénár volt. A szélső értékek egymástól igen nagy távolságban vannak: a legalacsonyabb 10 forint, a legmagasabb 60 forint volt. A hatszoros különbség közel áll a lovaknál tapasztalt szorzószámhoz. A szóródás esetükben jóval nagyobb, mint a másik igavonónál. Az átlag 70 és 123% között 11 évben (az esetek 42%-ában) állapodott meg, tehát igen nagy az átlagtól eltérő, azaz meglepően alacsony, illetve szertelenül magas ár. Több mint szembetűnő az ökrök árának változása, ha az első tíz év átlagát vetjük össze a választott időkeret utolsó évtizedének átlagával: az 1966 dénáros átlag 4700-ra emelkedett. Ugyancsak kiemelésre kívánkozik, hogy 1730-tól minden év átlagára magasabb a vizsgált időszak átlagánál. A kiemelkedően magas árat felmutató hét év kivétel nélkül erre az időszakra esik. Az utolsó hatvan évben jelentősen és tartósan emelkedett ezen igavonó értéke. Egyben utalunk arra is, hogy bár az éves átlagoknál ez nem érződik feltűnően, az egyes adás-vételek során a szélsőségek itt mérsékeltebbek mint a lovak esetében. A maximumés a minimum-árak összevetése révén ez elég jól érzékelhető. A tehenek árának vizsgálata ugyancsak rendkívül fontos és hasznos az árak egészén belül, bár ez esetben is jelentkezik kisebb gond, amely a maradéktalan pontosságot zavarja. Az elemzés fontosságát emeli az, hogy a szarvasmarha tenyésztésének azon a fokán a differenciálódás lényegesen mérsékeltebb volt mint napjainkban. A tejtermelő, a hús-hasznosítású és az igavonó egymástól nem különült el oly mértékben mint napjainkban, sőt nem ritkán együtt jelentkezett. Ezért a húsáért külföldre hajtott „marha" gyakorlatilag azonosnak vehető a tehénnel, ha külön nem jelölik esetlegesen az eltérő „minőséget": „pasztormán tehén", azaz speciális feldolgozára alkalmas fiatal állat, illetve sőre, azaz hizlalt fiatal szarvasmarha. Az esetleges kisebb pontatlanságok, főként a borjas tehenek révén kerülhetnek elő, hisz ezek tejhozama hónapokon át nagyobb volt mint az ún. ,,öreg fias" teheneké. A másik ilyen tényező, hogy a részben vagy egészben istállózó állattartás és a rideg vagy félrideg állattartás keretei között lévő tehenek, marhák értéke között is lehetett némi eltérés, amit az adás-vételek során érthetően nem tűntettek fel. Az alapvető értéken ezek olyan változást mégsem jelentettek, hogy a statisztikai feldolgozást érdemben veszélyeztették volna.
