Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)
Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790
legfontosabb, ha nem éppen egyedüli mutatója volt az életszínvonal alakulásának, a dolgozó tömegek gazdasági helyzetének." 10 Az alföldi civis városok gazdasági életének vizsgálata során arra kell figyelnünk, hogy itt az árutermelés és pénzgazdálkodás szélesebb körű volt mint az ország sok más területén. A Duna—Tisza közén a hódoltság idején és a XVIII. század egy részében az állattartás volt a fő termelési ág. A szarvasmarha külföldi értékesítése révén a civis lakosság rendszeresen számottevő pénzbevételhez jutott, amely birtokában nemcsak a különféle szolgáltatásainak, adóinak lerovására volt képes, hanem mind a helyi, mind a felvidéki, sőt részben még külföldi ipari termékek rendszeres fogyasztója is lett. A kecskeméti források egyértelműen tanúsítják, hogy e város sem gabonából, sem borból nem termelt annyit, ami részben a saját szükségletét, részben a különféle szolgáltatásait fedezte volna. Ezért a hiányt a környező településeken történő felvásárlásokkal ellensúlyozták. Tekintettel kell lennünk arra is, hogy a civis városok lakóinak jelentős hányadát képezték a bérből, fizetésből élők: cselédek, napszámosok, alkalmazottak, így a prekapitalistának mondható társadalmon belül, bár a legtöbb területen kétségtelenül meghatározó maradt az önellátás, igen fontos a természetbeni juttatás, mégis a viszonylag széles körű árucsere és pénzforgalom révén a lakosság nagy hányadának életkörülményeit határozta meg az árak alakulása, illetve az értékesítési lehetőség. Régtől fogva valószínűnek tartják az e korral foglalkozó történészek, hogy a hódoltság területén élők életkörülményei lényegesen mostohábbak voltak mint a töröktől meg nem szállt területeken. A kettős adózás, a nagyfokú létbizonytalanság indokolttá tették ezen feltételezéseket. A tényleges eltérések megfogalmazása, az arányok pontosabb érzékeltetése, az eltérések időbeli jelentkezésének rögzítése természetesen csak akkor történhet meg, ha az árak alakulását, a bérek mozgását előbb itt is, ott is egzakt módon rögzítjük- Ezen munka alól nem menthet fel bennünket a források nem ritkán tapasztalható töredékessége sem. Egyáltalán más városokkal, más tájegységekkel, más fejlődési utat járó országrészekkel való összehasonlításnak is az az előfeltétele, hogy az egyes helyeken előbb a tényeket rögzítsük, az adatokat összegyűjtsük. Az árak alakulásának ismerete, a bérek, a lakosság vagyoni helyzetének feltárása nélkül aligha képzelhető el, hogy a sajátos fejlődési utat befutó civis városok társadalmi rétegződését, belső fejlődésének menetét az eddigieknél pontosabban fel tudnánk térképezni. 10. N. KISS István: Az ár- és bértörténet kérdése Magyarországon 1550—1650 között. Történelmi Szemle 1963. 2. sz. 146. 11* 163
