Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

maszkodni. A nem ritkán túlzottan is dicsőségesnek feltüntetett hódoltság alatti viszonyok, életkörülmények azért is kaphattak olykor talmi fényt, mivel még nem tárták fel szélesebb körben a gazdasági élet fejlődési lehetőségeit, a gazdasági tevékenység és a mezővárosi önkormányzat kereteit és korlátait. De így is súlyos paradoxon, hogy a város szűkös és töredékes forrásokkal rendelkező XVI—XVII. századi történetéről átfogóbb és pontosabb ismereteink vannak, mint a bőségesen dokumentálható XVIII. századról, az ekkor végbement mélyreható gazdasági átalakulásról, a város gazdasági megerősödéséről. Kecskeméten fennmaradt írásos emlékek lehetővé teszik a XVII. század derekától részben az árak, részben a bérek alakulásának részletes és egzakt vizsgálatát. Ezen kívül e század közepétől nyomon követhető a város e gazdálkodásának a folyamata, a közigazgatás és az önkormányzat alakulása. Az Alföldön talán egyetlen más városon belül sem nyílik arra olyan arányú lehetőség mint éppen itt. A fentieken kívül az ártörténeti kitekintés lehetőséget nyújt a mezőváros kereskedelmi-gazdasági kapcsolatrendszerének pontosabb megrajzolásához is. Csak így láthatjuk tisztábban, hogy az Alföld közepén élők milyen szoros gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn az ország többi területével. Csak az árak és a bérek pontos rögzítése után látható, milyen arányú volt az életszínvonalbeli különbség a normálisabb fejlődés útján haladó országrészekkel szemben. Az árak változásának minél többrétű és minél pontosabb rögzítése előtt nem gondolhatunk arra, hogy a bérek mozgását, az itt élő társadalmi rétegek életvitelének összehasonlítását érdemben elvégezzük- A feudális társadalom ezen szakaszában a bérek jelentős hányadát itt is természetbeni juttatások formájában kapta a pap, a jegyző és a béres egyaránt. Azonban nagy hányadát legtöbbször pénzben határozták meg a konvenciók, ós igen gyakran a naturáliák helyett pénzbeli kifizetést rögzítettek a számadások. Ennek a pénznek a birtokában tudták időről időre megvásárolni még a vagyontalanok, illetve a csekély vagyonnal rendelkezők is az élelmiszerek és az egyéb fogyasztási cikkek nem ritkán hosszú sorát. Bár kétségtelen, hogy a feudális viszonyok között, amikor a lakosság 80—90%-a közvetlenül vagy közvetve az élelmiszerek előállításával foglalkozott, és az árutermelés valamint a pénzgazdálkodás periférikus volt, az agrártermékek árának mozgása kevésbé volt meghatározó az életszínvonal alakulására. Az árutermelés és pénzgazdálkodás kibontakozása során, a bérből és fizetésből élők számának növekedése után a helyzet érthetően jelentősen módosult. ,,Az ár- és bérviszonyok változása, mozgásuk párhuzamos vagy eltérő iránya minden időben az egyik