Bács-Kiskun megye múltjából 7. - Gazdaságtörténeti és demográfiai feldolgozások (Kecskemét, 1985)

Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790

Máig nem kamatoztatta eléggé történetírásunk a vidéki levéltárak XVIII. századi forrásainak azon részét sem, amelyek feltárása révén a jelenleginél jóval pontosabb képet tudnánk ra.jzolni országrészekre kiterjedően ezen fontos történelmi időszak meghatározó folyamatairól : a migráció arányairól és irányáról, az árak és a bérek alakulásáról, az alföldi mezővárosok gazdasági és társadalmi fejlődésének üteméről, árutermelésükről és pénzgazdálkodásukról. Nemcsak olyan népes mezőváros rendelkezik igen gazdag XVIII. századi forrásanyaggal mint Kecskemét, hanem a jóval kisebbek is, mint Pataj és Szabadszállás, Kunszentmiklós és Nagykőrös, Ordas és Baja is. Ezek birtokában e települések gazdasági fejlődését pontosabban fel lehetne térképezni, s ezáltal e térség egészéről lehetne az eddig ismerteknél minden tekintetben reálisabb képet alkotni. Miként már jeleztük, a gazdaságtörténet általában elhanyagolt területén belül is az egyik legperiférikusabbnak nálunk az ártörténet mondható. XVII—XVIII. századra szűkítve pedig azt fogalmazhatjuk meg, hogy eziirányú érdemi feldolgozás még nem jelent meg. Hosszú időn át hátráltatta e munkát a pénztörténetés a mértékegységek kutatásának mellőzése is.

8 Szerencsére a XVII. századra vonatkozóan a pénztörténeti kutatások már lehetővé teszik az ár- és bértörténeti kutatásokat.

9 A XVIII. század pénztörténete pedig nem rejt olyan fehér foltokat vagy bizonytalanságokat, amelyek a legcsekélyebb mértékben is hátráltathatnák az ezirányú tevékenységet. A választott időhatáron belül az ártörténeti vizsgálódására az általános indokokon túl azért is érdemes vállalkozni, mivel e vidék ezen legkritikusabb időszakával kapcsolatosan nem kevés a bizonytalanság. A „három város", kétségtelenül sajátos helyzetet tudott a török alatt a maga számára kivívni. Tudjuk, hogy mind gazdasági élete, mind társadalmi struktúrája eltért az ország több más részétől. Ezen eltérésektől viszont nagyobbrészt csak hipotéziseink vannak, illetve csak részadatok egy-egy csoportjára tudunk tá8. BOGDÁN István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig. Bp. 1978. 388 1. rendkívül fontos munkája sem ad maradéktalanul biztos fogódzót a XVII. századi hódoltság területére, ahol több esetben török mértékegységek is feltűntek. Még kevésbé megnyugtató az űrmértékek terén ismeretünk. Jelen ismereteink mellett is ritka kivételektől eltekintve elég pontosan meghatározhatjuk az egykori mértékeket, így ennek alapján nem indokolt az ártörténeti kutatás mellőzése. 9. A jelentős pénztörténeti irodalomból az alábbiakat érdemes a hódoltsági ártörténeti kutatással kapcsolatosan kiemelni. BÚZA János: öreg garas (A hódoltság utolsó éveinek pénzforgalmához.) Történelmi Szemle 1973. 151—159. A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe a aénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században. Történelmi Szemle 1977. 73—106. HORVÁTH Tibor Antal: A magyar aranyforint értékváltozása 1490—1700 között. Numizmatikai Közlöny 1959—1960. Adalékok a tízes arany forgalmához. Numizmatikai Közlöny 1961—1962. 33—50. A tallér értékváltozásai 1542—1700 között. Numizmatikai Közlöny 1963—1964. 25—50. HUSZÁR Lajos: A lengyel pénzek forgalma Magyarországon a XVI—XVII. században. Numizmatikai Közlöny 1969—1970. 57—62. Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban. Századok 1971. 1150—1184. Habsburg-házi királyok pénzei 1526—1657. Corpus Nummorum Hungarize III/l. Bp. 1975. 168. Táblák XXIV. Bővebben Le kötet első feldolgozását. 11 Bács-Kiskun megyei Levéltár kiadványai IX. 161